Hinne egy olyan szakértőnek, akinek a Da Vinci-kód van a polcán?
A könyvespolcok elemzése ezzel teljesen új irányt vett, főleg miután beindult egy erre szakosodott Twitter-oldal, ahol aztán könyörtelenül belekötöttek mindenki gyűjteményébe.
Kiderült, hogy megbízhatósági skálán nem a könyvek mennyisége, hanem a minősége számít. A szlogenjük is az, hogy amit valaki mond, az kevésbé izgalmas, mint hogy milyen könyvek előtt mondja.
A komoly tudományos munkának nem vehető, de annál szórakoztatóbb elemzéseik során arra jutottak, hogy a legelterjedtebb és legegyszerűbb megoldás egy lexikon-sorozattal ellensúlyozni a szórakoztató irodalmat, hogy komolyabbnak tűnjön az ember. De vannak, akik igyekeznek olyan pozíciót felvenni, hogy a könyvek címe ne, csak a mennyisége látszódjon, mások arra esküsznek, hogy polcokra helyezett földgömb, térképek, és más kellékek a megbízhatóságot erősítik. Az is kiderült, hogy mennyire hiteltelenít egy rosszul megválasztott könyv. Az pedig, amikor bizonyos könyvek borítóját kifelé fordítják, hogy azonnal lássa mindenki, milyen magvas gondolatokat tartalmazó könyvet lapozgatunk nap mint nap, pontosan az ellenkező hatást éri el.
- Magam korábban többször figyeltem a könyvtárvezetők irodájának könyves "hátterét". Magyarországon gyakori volt a lexikon könyvsorozatok (Révai, Pallasz, Új Magyar), illetve a szakfolyóiratok akár folyómétereket kitevő mennyiségi látványa. Németországban, Hollandiában és Norvégiában inkább a látványnak inkább a kevés könyv és a szedett-vedett, sokszor spirálkötéses anyagok és iratok látványa tűnt fel. - E megfigyelés persze alulról sem közelíti az imázzsal kapcsolatos tudományos megállapításokat :-) (MG)