Elsőre talán riasztónak hangzik, hogy a használók (is) aktívan alakítják a könyvtárat. Ám így sokkal inkább biztosítható, hogy az megmarad az olvasók érdekkörében -- vagy éppen visszatér oda. Néhány jellemzője:
- Használóközpontú, ugyanis a használók részt vesznek a tartalom-előállításban. Pl. (a könyvtárosokkal együtt) kommentárokkal látják el a katalógusrekordokat, melyeket a későbbi olvasó figyelembe vehet (ha akar), részt vesznek a wikik szerkesztésében, a blogok írásában, melyek a könyvtár katalógusából is elérhetők lehetnek.
- Multimédiás -- a gyűjtemény és a szolgáltatás egyaránt szöveges, videó és audio-összetevőket tartalmaz. Pl. a katalógus változatos formátumú elektronikus dokumentumokra mutat,mondjuk Babits esetében a digitalizált Nyugat-számokra, a költő eredeti hangfelvételére, tv-beli irodalmi műsor anyagára stb., melyek 'fizikailag' a könyvtár falain kívül találhatók, akár maga a könyvári szerver is.
- Közösségi -- a könyvtár webes jelenléte magába foglalja a használók jelenlétét is (szinkron és aszinkron). Pl. az azonos témakör iránt érdeklődők virtuális közösséget alkotnak (megfelelő adatvédelmi gyakorlat mellett) egymás által keresett, vagy előállított dokumentumokba is betekinthetnek, és nincs akadálya a közös munkának sem -- akár a könyvtáros bevonásával az erre specializálódott könyvtári elektronikus felületen, vagy fizikai térben.
Ha a könyvtár ebben nem lép, a lehetséges célcsoport könyvtáron kívül alakítja meg hasonló köreit (pl. wiw). A 2.0-ás könyvtár tehát radikálisan innovatív: a közösség alakulásával a könyvtár is változik; hagyja, sőt: szorgalmazza, hogy a használók változtassák. Az állomány interaktívabbá és hozzáférhetőbbé válik (vö.: lebegő könyvtár), a szolgáltatás: az információátadásra és információs írástudásra összpontosít, mintsem a kontrollált hozzáférésre.
A 2.0-s könyvtár a fentiek értelmében paradigmaváltást vár el a könyvtárosoktól, nemcsak abban, hogy megnyissák katalógusukat és állományukat, hanem hogy a szabályozást is lehetővé tegyék a használók számára. A 2.0-ás könyvtárban a figyelem a teljes leltári kontroll helyett a közös felfedező rendszer felé fordul. Így a 2.0-s könyvtár forradalmasítja a szakmát. Ahelyett, hogy a könyvtárosok rendszereket állítanak elő ügyfeleik számára, lehetővé teszik számukra, hogy mindezt megteremtsék saját maguk számára. Egy évtizedeken át szabályozással és kiszámíthatóság kultúrájával átitatott szakmának magába kell fogadnia a lazítást és a többféle felfogás együttélésének lehetőségét. A könyvtártörténelemben ehhez hasonló fordulópontok voltak a raktárak megnyitása vagy a népszerű irodalom befogadása a könyvtárba a huszadik század elején [az USA-ban].