A tény ellenőrzése csak egy keresésnyi távolságra van. Az álhír beszivárgott a közösségi médiába és a politikába. A tudományt látszólag nem érdekli a gépek által generált hazugság. Már 2005-ben is jóváhagytak publikációként egy számítógép által generált tanulmányt. Azóta a gépek még alaposabbak lettek.
Régebben költséges volt pl. újságot előállítani. Lehetett bele hazugságot írni, de megfontolandó volt az ára miatt. A könyvtár óvta a tudást és a tudásba vetett hitet. A 21. században azonban az előállítás, a kommunikáció és az információtárolás ára hirtelen nullára csökkent, így az álhírt is könnyű terjeszteni.
Képzeljünk el egy antikönyvtárat. Ahol csak hazugság elbizonytalanítás létezik. A célja a félrevezetés. Például meghamisított életrajzok, nem létező kontinensek, politikai pletykák, keverve valódi személyekkel és eseményekkel. És ez már el is kezdődött. A szkennelés, feltöltés, digitális médiában tárolt információ sérülékenyek, könnyen módosíthatók, törölhetők, kicserélhetők. Az antikönyvtár azért működik, mert digitális információ előállítási költsége alacsony. A könyvtár pont azért működik, mert az előállítás és a tudás drága. Tehát a könyvtár olyan értékes, mint a benne tárolt tudás. Az információ talán ingyenes, de a tudás értékes. Ha fizikai alakot adunk neki, azzal meg lehet védeni a tudást az antikönyvtár ellen.
Meg kell őrizni a könyvtárosokat, a könyvtárat és a digitális média hasznos részét. A blockchain technológia az antikönyvtár ellenszere lehet. Egyedi, hamisíthatatlan és egyszerre csak egy tulajdonosa van. Az elfogadott és ellenőrizhető tény ezzel tárolható lehetne. (ref.: Habók Lilla)