Ma bátran kérdezhetjük a Google-t, Alexát, Cortanat, Watsont, vagy Sirit. Kérdezhetjük-e hasonlóképpen a könyvtárt (miközben éppen mosunk, takarítunk, cikket szerkesztünk, tanítunk, vagy autót szerelünk)?
A mesterséges intelligencia alaposan próbára teszi a könyvtári intézményrendszer egészét; úgy, mint még soha, semmi korábban. Mit teszünk tehát könyvtárosként, ha gyökeresen megváltozott használóink döntéshozatali folyamata?
Az, hogy gépeket kérdezünk, pillanatokon belül természetes, mindennapi tevékenységgé válik. Ahogyan a mesterséges intelligencia egyre jobban megérti információs igényeinket (ld.: a Google a begépelés közben igyekszik kitalálni várható kérdéseinket, a YouTube ízlésünknek 95%-ban megfelelő néznivalót kínál, a Facebook meglepően gyorsan és találóan ad fel érdeklődésünk szerinti reklámokat, az Amazon vagy az Elsevier pedig olvasnivalót(!)), várhatóan egyre jobban ki is használjuk is ajánlásaikat.
A mesterséges intelligencia forradalma után nem fogunk könyveket, cikkeket olvasni, hiszen elektronikus tanácsadóink már mindet elolvasták, pláne, hogy jobban is elemeznek és készítenek elő döntéseket, mint mi...
Már ma is, ha egy problémára keressük a választ, egyre többször adatokat írunk be a gépbe, elemeztetjük vele, és hallgatunk a kapott eredményre. A gépi döntési folyamat azonban sötét doboz, egyre összetettebb és nem értjük, mi alapján áll elő az eredmény. Az Apple, Google, Facebook stb. azonban nem közlik velünk ezeket az algoritmusokat.
Éppen ezek miatt fontos, hogy a közintézmények szerepet játsszanak a nyílt mesterséges intelligencia megoldások elérhetővé tételében és szabályozásában. (összeállította: MG)
(Ez az anyag segít a Mesterséges intelligencia az információkeresésben és -feldolgozásban link c. konferenciára való felkészülésben.)