Amikor az 1980-as években a hagyományos cédulakatalógusokat kezdték felváltani az online katalógusok, megtörtént az első lépés a könyvtárak virtuálissá válása felé. A folyamatot felerősítette az elektronikus folyóiratok, majd az e-könyvek megjelenése. A könyvtárak távoli hozzáférést igyekeztek nyújtani ezekhez a forrásokhoz. Az olyan kezdeményezések, mint az Open Access vagy a Google Book Search újabb elmozdulást jelentettek a virtualizáció irányába, amiként a katalógusok közötti \'átjárást\', a közös keresőfelületek létrehozását lehetővé tevő Z39.50 protokoll megjelenése is.
A felhasználók elvárásai is változtak: az Amazon-éhoz és a Google-éhez hasonló szolgáltatásokat várják el a könyvtáraktól, amelyek most már nemcsak a bibliográfiai leírásaikhoz nyújtanak hozzáférést a világhálón keresztül, hanem elkezdték gyűjteményeik digitalizálását és más intézmények felhasználóival való megosztását az Open Archives Initiative Protocol for Metadata Harvesting (OAI-PMH) protokoll és az OpenURLszabvány alkalmazásával. Sőt lehetővé teszik, hogy a kereskedelmi célú keresőmotorok (pl. a Google) indexeljék digitális gyűjteményeiket. A könyvtáraknak el kell érniük, hogy megkerülhetetlen tényezővé váljanak az internetes keresők számára, ezért szükséges, hogy állományukat és szolgáltatásaikat a világhálón keresztül is elérhetővé tegyék, valamint hogy a versenyképesség növelése érdekében újraértelmezzék, átstrukturálják önmagukat. - F: TMT 2009/3., jelszóval: