Folytatva a múlt heti gondolatot link Chimamanda Adichie nigériai származású mesélőtől...

- Minden alkalommal, amikor otthon vagyok, a nigériaiak szokásos bosszúságaival szembesülök: rossz infrastruktúránkkal, bukott kormányunkkal. De hihetetlenül rugalmasak vagyunk, és így elboldogulunk a kormányunk ellenére is, nem miatta. Kreatív írást tanítok Lagoszban minden nyáron. És lenyűgöző, hogy mennyien jelentkeznek, hány ember szeretne írni, történeteket mesélni.

Nigériai kiadómmal nemrég indítottunk egy non-profit szervezetet, a Farafina Alapítványt. Nagyratörő álmaink vannak könyvtárépítésről, a már létező könyvtárak karbantartásáról, állami iskolák felszereléséről, melyeknek nincs semmi a könyvtárukban, és rengeteg olvasó és író tanfolyam megszervezéséről, azoknak, akik szeretnék elmesélni történeteinket. A történetek fontosak.

Rengeteg történet fontos. Történetek, melyeket kisajátítottak és becsméreltek. De a történetek erőt is adnak, és emberségessé tesznek. A történetek megtörhetik az emberek méltóságát. De meg is tudják javítani a a megtört méltóságot.
Az amerikai írónő, Alice Walker írta ezt déli rokonairól, akik északra költöztek. Mutatott nekik egy könyvet a déli életről, amit hátrahagytak. "Körbe ültek, olvasták a könyvet, hallgatták, ahogy felolvasok, és egyfajta édent szereztünk vissza."

A következő gondolattal szeretném lezárni: ha elutasítjuk az egyetlen történetet, ha megértjük, hogy nem csak egy történet szól egy helyről, visszaszerzünk egyfajta édent. Köszönöm.