Ezek rombolják az innovációt a magyar könyvtárakban link c. anyagunkat követően izgalmas diskurzus bontakozott ki a Könyvtárosok Facebook-csoportban. A megjelent kommentek közül Szeifert Dezsőét közöljük kiragadva, rövidítve.

Elégedettségből - szerintem - még az életben nem született innováció. Az innováció ugyanis entrópianövelő. A nyugalmi állapot kedvelői pedig a jelen egyensúlyi állapotot kellően erős ráható erő (motívum) nélkül nem fogja feladni. Sőt, egyre erősebben fenn akarja tartani, de leginkább visszaállítani, ha mégis borul. (...)
A messiásvárás (valaki csináljon végre valamit) meg az állandó megélhetési mantra egy kicsit uncsi. Ha tényleg nem fizetik meg, és a munkakör sem szimpi, akkor mi a fenét keres ott bárki? Ennyi "csak" küldetéstudattal rendelkező lenne itt is? Akkor miért olyan a szolgáltatás, ami miatt ilyen a közvélekedés, és miért olyan a munka díjazása, amennyire a köz "beárazta"? Miért ne lehetne önszorgalmú újítás / újulás (akár innováció) vagy "hatékonyítás"? Most ehelyett csak működés fenntartás van igazából. (...)

Nem ez lehet, hogy rettegünk a változástól? Kicsi is, savanyú is, de a miénk. Akkor inkább az ismert "rossz". A napi ismert rutin megnyugvást ad (automatizmusok) és a panasz összeköt. Meg a "tehetetlenség" és a "meg nem értettség" elismerése, ami közös részvétben nyilvánul meg. Valahova tartozás. Az jó, megnyugtató. Az ebből kilépés "költsége" (érzelmi, néha anyaginak tűnő) lényegesen magasabb, mint az alapvető létfenntartás (a legalsó Maslow-grádics) mostani bizonytalanságából eredő "költség". Tehát marad minden a régiben, csak ez is nehogy felboruljon. Istenigazából - szerintem - emiatt kerüljük az innovációt. (...) - Ördögi kör, és teljesen ellentmond annak a kommentnek (és a mantráknak), amire regálok. (...) És persze ilyenkor derül ki, hogy a vezetésnek miről is kellene szólnia többek között. Mert nem mindenkinek kell, hogy a felhők karcolása a feladata legyen.