A német könyvtáros szakma felismerte: ahhoz, hogy szempontjai hatással bírjanak a politikai döntéshozatalra, a külvilág felé egyéni vélemények helyett egységes szakmai állásfoglalásokat kell felmutatnia. Ennek érdekében az utóbbi években a szakmai szervezetek mélyreható átalakítása folyik. Ennek jelentős mérföldköve volt a BDB (Bundesvereinigung Deutscher Bibliotheksverbände) és a DGI (Deutsche Gesellschaft für Informations- Praxis und Wissenschaft) összeolvadása, és így a BID (Bibliothek & Information Deutschland; link ) megalakulása. A politikai megnyilvánulásokban a könyvtárak továbbra is elsősorban az oktatással összefüggésben kerülnek felszínre, jelezvén az új együttműködések és hálózatok kiépülésének irányát. A levéltárak és múzeumok helyett az oktatási intézmények fogják biztosítani a könyvtárak jövőjét, még akkor is, mikor azoknak a költségvetési megszorításokkal és a marginalizálódással kell megküzdeniük. A könyvtáraknak például lehetősége nyílik arra, hogy az élethosszig tartó tanulás alapvető infrastruktúrája legyenek. Az átfogó szerkezeti változásoknak, különösen az oktatásban, csak körülbelül tíz év múlva érezhető a hatása, ezért a mostani erőfeszítésekhez jól megalapozott célok, kreativitás, spontaneitás, de mindenekelőtt kitartás szükségesek. Végezetül pedig találékonyság az egyes lépések helyes időzítéséhez. Igen kedvezően játszanak közre a könyvtári törvény előkészületei és olyan európai szintű fejlemények, mint a Google projektjére válaszképpen létrejövő európai digitális nemzeti könyvtár. A németországi vezető politikusoknak előbb-utóbb fel kell ismerniük, hogy a könyvtárakban, mindmáig kihasználatlanul, az oktatásnak milyen kincsesbányája rejlik.