Könyvtárosként is elvárásokkal lépünk fel szolgáltatókkal szemben. Fontosnak tartjuk, hogy ne a szolgáltató szempontjai szerint, hanem a mi igényeink szerint közeledjen felénk, legyen az ügyintéző, pék vagy fodrász. Nemigen érdekelnek a fodrász kiválósági és minőségi kitüntetései, a lényeg, hogy velünk barátságos legyen és meg legyünk elégedve munkája eredményével. Adjon magabiztosságot megjelenésünkben!

Változik a leányzó fekvése, amikor mi vagyunk szolgáltatók, fejünkben a szabványokkal, őrzendő szakmai hagyományokkal, elképzeléseinkkel a helyes szolgáltatásokról. És burkolt nemtetszéssel vesszük tudomásuk, ha egyre kevesebben térnek be hozzánk. Ilyenkor nemritkán gondolunk a használók igénytelenedésére, a műveletlenség terjedésére. Mindezekkel saját arculatunkat igyekezünk menteni - praktikusan a szembenézést kerülve.

Így újra és újra:
- Kikerülnek kezeink közül olyan kiadványok, melyek pl. probléma vagy célok megoldása helyett példát szolgáltató országok szerint mutatják be a témát - ahogyan praktikusan senki nem keres. Viszont: kipipálhatjuk a tevékenységet, a ráköltött időt és forintokat.
- Körbedicsérjük magunkat bennfentesként kitüntetésekkel, minőségi díjakkal.
- Fenntartjuk e kettős mérce kultúrát látszatként, amíg csak lehet, ellenállva minden felülvizsgálati kísértésnek.

Maurice B. Line könyvtári tanácsadó 30 éve hívta fel a figyelmet arra, hogy a könyvtárak a menedzsment-tevékenységek közül az (ön)ellenőrzést - azaz a visszacsatolást - hanyagolják el leggyakrabban. Úgy tűnik: felmérések, elemzések hiányában észrevétele a minőségirányítási tanfolyamok, kitüntetések, körbedicsérések ellenére továbbra is aktuális. (MG)