(Egy éve írtuk.) A kiégés veszélye a könyvtárosokat is fenyegeti, ami pályaelhagyáshoz is vezethet. Ennek kiváltó okai lehetnek: a járvány miatti stressz, az olvasói viselkedés változása, a közönség növekvő igényei és a biztonság aggodalmai is. Sőt a könyvtári környezet helyzete is okolható: a könyvtiltások, bomba- és egyéb fenyegetések, könyvtári dolgozók zaklatása is előfordultak mostanában az amerikai könyvtárakban.
A könyvtárosok odafigyelnek az olvasók igényeire, az olvasói szolgáltatások javítására és az olvasók segítésének innovatív módjaira, de odafigyelnek önmagukra? Sokat adnak önmagunkból szellemileg és érzelmileg egyaránt, amit vissza is kellene tölteni.

Egyik megközelítés az áhítat koncepciója (vocational awe) Fobazi Ettarh-tól: link . A hivatással kapcsolatos áhítat hozzájárul a munka-magánélet egyensúly hiányához és az egyenlőtlen fizetéshez. Főleg a járvány miatt éreztük úgy, hogy a könyvtárakban dolgozóknak ellenállónak kell lenniük, és több szociális szolgáltatást kellene nyújtaniuk, mint korábban.

Ha csökkentjük a rajtunk lévő nyomást, amit önmagunkra helyeztünk, értékelhetjük a hivatást és a szakmai munkánk segítő és szolgáltató jellegét, miközben elkerüljük a kiégést, a túlmunkát és az intenzív önkritikát.
A koncepció szerint önmagunknak és kollégáinknak ugyanolyan együttérző és empátiás szolgáltatást kell nyújtanunk, mint amit olvasóinknak adunk. Amikor gondoskodunk magunkról, elismerjük, hogy az általunk végzett munka káros lehet mentális egészségünkre és jól-létünkre, ha nem nyújtunk magunknak több támogatást.

Előtérbe került a könyvtárosok mentális egészsége, amely ugyan egyre több konferencia és webinárium témája, de mégsem eléggé hangsúlyos a mindennapokban. A könyvtárvezetőknek képzésre lenne szükségük, hogy befogadó és empátiás munkahelyeket hozzanak létre. A könyvtári egyesületeknek és a képzőhelyeknek is támogatniuk kellene az oktatást.
Ideális esetben szociális munkásokat, terapeutákat és más mentális egészségügyi szakembereket is meghívnának a könyvtárak belső szakmai napjaira, mert a könyvtárosoknak és könyvtári dolgozóknak nagy szükségük van útmutatásokra és támogatásra arról, hogyan gondoskodhatnak önmagukról, miközben a nyilvánossággal dolgoznak, és szolgáltatásokat nyújtanak a közösségeiknek.

Vezetői támogatással az első helyre helyezhetik magukat a könyvtárosok és a könyvtári dolgozók. Mindez eléggé idealisztikusnak hangzik, de ez nem akadályozhatja meg a könyvtárakat a törekvésükben. Mindannyian tehetünk kisebb, de következetes változásokat a könyvtárainkban: Felismerhetjük a hivatás hatalmát, megtanulhatunk együttérzők lenni önmagunkkal, és továbbra is szerethetjük a munkánkat, de nem az árán saját jóllétünknek. (ref.: Habók Lilla)