(A link -on elérhető anyag folytatása.) Kormányszinten is rendre tetten érhető az adatok manipulációja és annak szándéka (vö. pl.: link ), miért pont a könyvtárügy legyen kivétel? De vajon milyen mélyebb ok állhat e szándék mögött? A bölcsek kövének felmutatása nélkül egy lehetséges gondolatmenet:
1. kulturális hagyomány -- vö. pl.: 5 éves tervek, melyeknek mindenképpen teljesülniük kell (vagy legalább úgy kell csinálni)
2. önbizalom, pozitív énkép ('képesek vagyunk rá') nélkül aligha lehet minőségi a szolgáltatás
3. a fenntartó felé is szép eredményeket kell mutatni ('nehogy bennünket szorítson meg'); s ha a számok nem mutatnak szépet, akkor legalább mutatjuk a szépet
4. az 1-3. pont értelmében dicsérjük meg tehát a szolgáltatót (saját magunkat -- vö. pl.: vándorgyűlési plenárisok kötelezővé vált műsorszáma), ha már a használó nem teszi, vagy éppen az ellenkezőjét demonstrálja pl. a csökkenő használat, vagy annak romló arányaival (mondjuk könyvtári információkeresés / könyvtári információkeresés) -- így önmagunkban fürösztjük arcunkat
5. légvárakat építünk és kétes értékűek, költséghatékonyság-elemzés és nyilvános visszacsatolás nélküliek a fejlesztések -- melyek így felelősség nélküli, alacsony hatékonyságú közpénz-felhasználással járnak.
6. lehetőség szerint megakadályozzuk, hogy bárki is rámutasson a valóság más nézetére, mert elveszett önbizalommal és a fenntartói homlok lehetséges összeráncolódása és a pénzcsapok vélelmezett elzárása miatt nem lehetne alkotni.
Jut eszembe Virág Árpád: 'Ugyan kit csaptunk be; magunkat? -- Mi tudjuk, miről van szó. A kutatókat? Azok örülnek, hogy plecsni van a mellükön. -- A széles tömegeket? Azok úgysem ehetnek se citromot, se narancsot, de boldogok, hogy velünk ünnepelhetnek. -- Az imperialistákat! Azoknak alaposan túljártunk az eszén! Nem szeretnék most a helyükbe lenni. Kiadtuk a jelszót, hogy legyen magyar narancs, és lett magyar narancs. Mi nem ígérgetünk a levegőbe, Pelikán!' A KIT szívesen ad teret e gondolatmenet kritikájának. (MG)