Diskurzus alakult ki a múlt héten közzétett tájékoztató jellegű felmérésünk eredménye link kapcsán. Két észrevétel:

Takáts Béla: A könyvtárosok úgy tekintenek az informatikára, mint annak idején arra a töltőtollra, amivel a leltárkönyvbe írták bele a beszerzett dokumentumok adatait. Az is bonyolult szerkezet volt, gyakran meghibásodott (mutatták ezt a tintafoltos ujjak) és - konzervatívabb helyeken - nagy lélegzetvétel kellett a golyóstollra való átállásra.
"Kezdő" koromban azt hittem, hogy az informatikai kihívásoknak meg tudunk majd úgy felelni, hogy figyeljük a "nagy" könyvtárak gyakorlatát és abból azt, amire meglátásunk szerint szükségünk lehet átvesszük, adaptáljuk. Ez ment is kb. a statikus html fénykoráig, aztán be kellett látni, hogy ez az út járhatatlan. Persze aggasztó jelek voltak korábban is. A (magán könyvtártörténelemben csak) "IKR vallásháborúnak" nevezett korszakban derült ki, hogy a könyvtárügy egésze képtelen együttműködni ezen a területen, az informatikával együtt más - számunkra addig ismeretlen - tényezők is megjelentek, ... és (szerintem) még most sem tudjuk ezeket kezelni.
Ezért aggasztanak pl. a "mikor lesz már e-könyv kölcsönzés" jellegű felvetések, mert jó esélyt látok arra, hogy az intézmények itt is "egyéni" vagy "kisközösségi" eljárásokban gondolkodjanak (és fizessék ezt meg akár költségvetési, akár pályázati forrásokból), noha erre - legalábbis közkönyvtári körben (no lám, már én is kisközösségezek :-)) - valami egységes megoldást (vagy legalább annak a lehetőségét) - kellene LEÍRNI.
Amíg a könyvtáros csak alapszinten beszél "informatikusul" (és viszont), addig elég sok lesz a bizonytalanság ezen a területen.

Balázs László: "Miért kerülik el a könyvtárakat az informatikusok?" Nekem úgy tűnik, a könyvtárak még nem ismerték fel az informatika jelentőségét. Ma egy nagy könyvtár munkáját alapvetően meghatározza az informatikai rendszer, ugyanolyan teljesítmény mellett, a könyvtárosok munkaidejét jelentősen csökkentheti vagy növelheti. Nincs is olyan könyvtári döntés, ami ne lenne informatikai döntés is, vagy ne lenne eleve informatikailag meghatározott (pl. mit tud az ikr). Mégis a könyvtárak vezetőségében nincs informatikus. Az informatikai igazgató/igazgató helyettes, nem informatikus (ott sem, ahol van informatikus vezető). Ez nekem azt jelenti, hogy az informatikát amolyan kisegítő tevékenységnek gondolják. Amíg így lesz, addig nem lesznek igazán informatikai Szolgáltatások. Jelenleg is az informatika csak a könyvtári szolgáltatások gépesítését látja el, de nincsenek informatikai szolgáltatások. És hát (kevés kivételtől eltekintve) az informatikusok is olyanok, akiknek ez megfelel. Most a covid alatt sem az informatikai szolgáltatásokat fejlesztjük, hanem igyekszünk kibújni a szabályozás alól, hogy mégis tudjunk klasszikus könyvtári szolgáltatásokat nyújtani. Ahhoz, hogy ez változni tudjon újra kellene definiálni a könyvtárat.