Az International Librarians Network (ILN) programról júliusban már írtam a blogon (International Librarians Network - az eszköz egy jó szakmai beszélgetéshez); most egy, a program tapasztalatait összegző, 2016 decemberi kutatási anyag adja az apropót, hogy újra foglalkozzam a témával, illetve a könyvtáros továbbképzés egyik - láthatóan jól működő - módjával, a peer mentorálással.

Az ILN non-profit, önkéntes alapon szerveződő mentori program, amelynek célja a könyvtárosok fejlődésének, továbbképzésének támogatása nemzetközi szinten - lényegében egy együttműködésen, együtt gondolkodáson, az ismeretek és a tapasztalatok megosztásán alapuló közös tanulás, fejlődés lehetőségét kínálja a résztvevőknek. A program struktúrája az ún. peer mentoring modell szerint épül fel, amelyben két, azonos vagy hasonló érdeklődésű személy partnerként megosztja egymással az információkat és szakmai támogatást nyújt egymásnak. Az ILN működésének további meghatározó alapja a szakmai reciprocitás: minden résztvevő hozzáad valamit a program működéséhez, s cserébe kap is valamit, függetlenül attól, hogy milyen könyvtári környezetben, s a szakmai karrier mely szintjén áll. A programban való részvételre évente kétszer, 4 hónapos ciklusokban van lehetőség, amelyek elején a résztvevők mindegyike egy-egy párt kap egy másik országból. Online beszélgetésüket a négy hónap során az "ILN központ" különböző témafelvetésekkel, a témához kapcsolódó bevezető cikkel, szempontrendszerrel generálja, segíti. (A tagok általában személyesen nem találkoznak, legalábbis a program keretein belül nem.)