Folytatjuk a német Könyvtárszövetség link "Miért van szükségünk könyvtárra? Mitől jó egy könyvtár?" kérdésekre adott válaszait: (Az első rész volt: link ).

3. Mert itt csodás, puha baldachinos ágyak vannak. Állítólag egy német városi könyvtárban ez így van. A könyvtárban lehet begubózni és magában olvasni mindenkinek. Oskar, egy nyugtalan nyolcéves kisfiú is azért szeret ide jönni, mert sok felfedezni való van itt: számítógépes játék, amiről már a barátja mesélt, a kedvenc képregényének új sorozata, és nemrég a jelölőt is megismerte. Ami itt lett festve! Sok városban minden tanuló ügyes volt a városi könyvtárban vagy az egyházi könyvtárban.
Hildenben a könyvtárak mind a 17 iskolával a településen együttműködési szerződésben állnak, ezért a gyerekek már az iskolatasakjukba kapják az olvasójegyüket. 12 évvel később megtanulják a könyvtárban egy workshopon, hogyan lehet bibliográfiai leírást készíteni egy készülő dolgozathoz.
Heidelberg közkönyvtárában 14 év fölötti fiatalok lelkes "olvasónagykövetek", akik ajánlják másoknak a könyvtárblogban, hogy röviddel ezelőtt mely kitűnő regényeket, köteteket vagy weboldalakat fedeztek fel a könyvtárban.

4. Hatékonyabb felkészülés a vizsgákra: két passaui egyetemistának remek pénzszerző-ötlete támadt: a krónikus egyetemi könyvtári helyhiány miatt ülőhely-bérlési lehetőséget - ahogyan ők nevezték: privátülés szolgálatot - hirdettek meg az akadálytalan felkészülés érdekében. A szórólapos ajánlatukra gyorsan érkeztek a jelentkezések... Csakhogy akciójuk kamu volt, de általa kiderült: mégis van igény a zsúfoltság kezelésére.

5. A könyvtár tudástár a bevándorlók számára is: honnan jövünk, hová megyünk? A bevándorló hátterű használó információkat kereshet a könyvtárban arról a kultúráról, ahonnan érkezett, de arról is, hogy mit jelent számára is az EU-állampolgárság, ha egyszer majd ő is részt vesz a választásokon. Sőt, minden mennyiségben talál anyagokat az új lakhelyéről is. A könyvtárak tehát komolyan veszik az integrációt, ami már nem tárgyszó, hanem realitás. (Folyt. köv.) (Ref.: Vincze Anett)