A múlt héten meghalt Papp István, 2009-ben, a "porosodó" Népszabadság cikk megjelenése után írt - és adott elő Székesfehérváron - az alábbiakról...
- "Mert bizony gazdálkodni kell az állománnyal is, mint minden mással. Durván úgy számoljuk, hogy a polcon helyét elfoglaló könyv értéke négy elemből tevődik össze:
1. amennyit fizettünk érte
2. amennyiért feldolgoztuk
3. amennyiért használtatjuk
4. amennyiért tároljuk.
E költségelemek értéke azonban az idők folyamán változik. A beszerzési árhoz képest a könyv értéke nőhet is, de a modern könyvek túlnyomó többsége esetében különféle okok miatt csökken (elavulás, elkopás, érdektelenség stb.). A feldolgozásra fordított költség nem válik tartós értékké: mihelyt a könyvet kivonjuk, elveszik a nyilvántartására, feltárására fordított összeg is. Minél többször használják a könyvet, az egyre többe kerül, de voltaképpen ez a kiadás hozza a legnagyobb hasznot. Tudomásul kell vennünk azonban a szomorú tényt, hogy minden könyv használata csökken az időben egészen addig, míg a könyv el nem kopik. (Félreértés ne essék: itt kedvező esetben nem a műről, hanem az azt hordozó tárgyról van szó, s mint a cím is jelzi, a közkönyvtárak gyakorlatáról.) A tárolás költsége változatlannak, de állandónak bizonyul: ez az a kiadás, amely nem egyszeri, hanem nap mint nap megismétlődik, s egyre kevésbé igazolja a könyv értéke és használata, hisz mindkét elem csökkenő tendenciát mutat. (...)

Igen, az állomány szemléletének megváltozása lenne az útja-módja annak, hogy a könyvtáros könyvtárából a használó könyvtárává váljék a gondjainkra bízott intézmény. A szakmának tudomásul kell vennie, hogy nem ő az utolsó fórum, szempontjait (hogy ne mondjam, érdekeit) felülírja a társadalmi közeg, amit - bár sajnálatos, de tény - többnyire a politika, a politikus képvisel. A szakmaiság ambivalenciája azt jelenti, hogy egyfelől az igényeket pontosan felmérve, azokat a lehetőségek határáig menve, a legkorszerűbb technológia és eszközök alkalmazásával kielégítjük, másfelől azonban képtelenné válunk önmagunk objektív megítélésére, hajlamosak leszünk véleményünk abszolutizálására, új gondolatok kirekesztésére, saját érdekeink össztársadalmi érdekként való felfogására. Ennek tudatában és konzekvenciái levonásával lehetünk csak hasznos és sikeres játékosok a társadalmi játszmában."