Mégis milyen a jó borcímke? Erről kérdeztük Ipacs Géza grafikust, aki az ezredfordulót követően paradigmaváltást hozott a magyar címketervezésbe: újszerű grafikai megoldásai, színes, elvont vagy játékos tervei nyomán az újhullámos címkék elárasztották a magyar piacot. Ahogy a borász sem magának készíti a bort, hanem a fogyasztóközönségnek, úgy a címke is csak abban a relációban nyer értelmet, hogy a vásárló annak a kommunikációs flownak a befogadója, ahol a borász az adó.

"A címkének az értékek nagyon pontos, jól artikulált bemutatásával egyfajta érzelmi helyzetet kell létrehoznia a befogadóban, ami leginkább a borászat attitűdjéről szól. Nagy a zaj, megkülönböztethetőnek kell lenni, azt, amiben az egyik borász más, mint a többi ezer, meg kell fogalmazni a címkén" - mondja Ipacs.
További szempont, hogy a vásárló azt a terméket fogja megvenni, amitől nagyobb biztonságban érzi magát. Ha a palack egy információval többet mond, mint a többi, például van rajta egy versenygyőzelem-plecsni, azt fogja megvenni. Mégis mi erősíti a fogyasztó biztonságérzetét? A hihetetlenül látványos és költséges 2009-es vagy 2015-ös Zwack-tévéreklámok mind azt is sugallják, hogy ez a termék menő, menőbb, mint én, és engem is beemel a menők közé. A fiatalok is preferálják a konzervatívabb és kimunkáltabb megjelenést, mert kevés az információjuk, és biztosra mennek, nem akarnak kockáztatni.

A jó címke jól fókuszált. Ha sok elem van rajta, akkor is kell, hogy legyen egy észlelési sorrend: vezetni kell a vevő tekintetét, és azt az értéket kell a fókuszba állítani, ami a termelőt megkülönbözteti a többi borásztól. A borcímke tehát értékesítéstámogató eszköz, a pincészet értékeinek nagyon pontos, jól artikulált bemutatásával emóciót kell sugallnia és a borász attitűdjét. A vásárló azt a terméket fogja megvenni, amitől nagyobb biztonságban érzi magát.

Nincs uralkodó grafikai paradigma, a képzőművészetben nincsenek kitüntetett irányok, nincs nagy elbeszélés, ami minden művészeti ágra igaz.