Az online világ térhódítása miatt a könyvtárosok immár nem az információs forgalom privilegizált irányítói, az információs kapuk őrzői. A tudományos könyvtárak tájékoztató könyvtárosai azonban még így is kivételes helyzetben vannak: jól ismerik ugyanis a tájékoztatás forrásait, és a személyre szabott információkeresés stratégiáit. A korszellem azonban nem kedvez nekik, ami némi pesszimizmussal tölti el őket, úgy érzik, hogy amit nyújtanak, az nem felel meg a használók szükségleteinek, és ezért gyakran alulértékelik saját munkájukat. Pedig a szakirodalom sok évre visszamenően azt is tanúsítja, hogy
- a használók nem a válaszok maximális pontossága és teljessége szerint értékelik a könyvtárosokkal való találkozásaikat, hanem inkább a könyvtáros barátságos, kedves hozzáállását becsülik.
Ugyanez a helyzet a könyvtáros tanári szerepkörével is:
- a hallgatók sokkal sikeresebbnek értékelnek egy-egy könyvtár- és információhasználati órát vagy egy iskolai tanórával felérő tájékoztatási párbeszédet, mint a könyvtáros.
Itt is bebizonyosodott tehát, hogy a könyvtárosok következetesen alábecsülik a személyes találkozók során adott útmutatásaik, instrukcióik hasznosságát. Ez adódhat például abból, hogy általában nem kapnak megerősítő visszajelzést az eredményességről. A közös nyelv hiányosságai is rontják a hatásfokot: a szakkifejezések, mint e-folyóiratok, InfoGuide (a helyi könyvtárhasználati útmutató), vagy a Kutatási Portál gyakran zavarba ejtette a hallgatókat, amit a könyvtáros a saját tanítási tevékenységének sikertelenségként érzékelhetett. (A kutatástámogatási konzultáció értékelése: a hallgatók és a könyvtárosok szemszögéből; ref.: Fazokas E.)