"Az új média fekete lyuka, amely lassan magába nyelheti a társadalmi tér kitüntetett végpontjait, mint a könyvtárak, múzeumok, művelődési házak. A könyvtár esetében az történt, hogy a könyvgyártás és a könyvkereskedelem mára önfenntartó rendszer lett - bizonyos állami korrekciókkal, viszont ezek hasznából, ennek a piacnak a létéből a hálózati végpontok, azaz a könyvtári fiókok semmit sem kaptak. Azaz az államnál maradt egy finanszírozhatatlan rendszer, amely akaratlanul is hozzájárul egy piaci hálózat létéhez, anélkül, hogy részesedhetne annak esetleges hasznából. Miközben a piaci könyvkiadás rendszere igencsak támaszkodik az általa ingyen használt könyvtárakra. Holott egyébként a hálózatok egymásra gyakorolt gyógyító hatása ismert. (...) Azaz a rendszerek közti kooperáció mindig újabb haszonnal kecsegtet, kivéve az állami rendszereket, amelyekre nem vonatkozik a piaci logika, és így bizonyosan vesztesek lesznek." "Amennyiben a még rendelkezésre álló végpontokat nem egy-egy minisztérium nyűgeként, hanem a kulturális önidentitásunk újrateremtéséhez szükséges stratégiai intézményrendszereinkvégpontjaiként látjuk, akkor van értelme például információs társadalomról beszélni. (...) Az információs társadalom kommunikációs és médiastruktúrái azonban anélkül is kiépülnek és összezárnak, hogy abban nekünk - saját tartalmunkkal - részünk lehetne. (...) A ritka végpontok drága, tehát merev kommunikációra vezetnek. A józan belátás szerint azért is érdemes tehát fenntartani, illetve növelni a végpontok számát, hogy a kulturális sokszínűség ne puszta ábránd, hanem valóság legyen, s ne nemzeti kultúránk múzeumizálódjék, hanem a nemzet múzeumai (könyvtárai stb.) legyenek élő kultúránk megkerülhetetlen intézményeivé."