Sokakat aggaszt, hogy a mesterséges intelligencia segítségével immár meghökkentően realisztikus fotókat és műalkotásnak tűnő képeket hoznak létre. Milyen hatással lesz ez az emberi kreativitásra, és miért nehéz igazán jó műveket generálni?
Vadnyugati söntésekben üldögélő, elszánt tekintetű, napcserzett arcú cowboyok, londoni utcákon álló, cilinderes urak, kalapos hölgyek és fáradt munkások néznek a kamerába azokon a XIX. századi fotókon, amelyekkel a minap rukkolt elő Mario Cavalli fotográfus. A szépia tónusú, viktoriánus korai portréknak nemcsak a tűéles expozíció a közös jellemzőjük, hanem az a nyugtalanító tény is, hogy az összes szereplőjük sosem létezett, fiktív személy. A képek ugyanis mind hamisak, hiszen Cavalli egy mesterséges intelligenciára (MI) épülő képgenerátor algoritmussal, a Midjourney-vel készítette őket, minden utólagos manipuláció (például Photoshop használata) nélkül.

Az efféle, vérmérséklettől függően kiből elismerést, kiből felháborodást kiváltó alkotások korántsem számítanak ritkaságnak manapság. A legnépszerűbb képgenerátorokkal - mint a DALL-E, a Stable Diffusion, az Artbreeder vagy az említett Midjourney - naponta 20 milliónál is több képet hoznak létre a felhasználók - derül ki a Wired magazin összeállításából. Ráadásul a végeredmény egyre illúziókeltőbb: mind a hamis fotók, mind az MI-vel készült festmény- vagy fotómontázsszerű kreációk összemérhetők (és összetéveszthetők) az emberek által készített művekkel.

Csak annyi biztos, hogy utasításokat, rövid leírásokat (angol szakszóval: promptokat) kell megadni, amelyek egy tömör mondatban foglalják össze, minek kell a képen szerepelnie. ... De arra is lehet utasítani a gépet, hogy folytasson egy már meglévő alkotást, mondjuk "fessen" tovább egy Vermeer- vagy Van Gogh-festményt.