Úgy tűnik, logikus trend, hogy egyre többen térítésmentesen jutnak könyvtári alapszolgáltatásokhoz. S bár vannak viták link a témában, a Boekenberg-hatást figyelve link úgy tűnik, meg is éri. A térítés és -mentesség közötti megoldás vetődhet fel az alábbi múzeumi példát olvasva... (MG)

Hogyan lehetne elérni, hogy a turistákat ne ellenségként kezeljék az idegenforgalmi célpontok lakosai? És mi a teendő, hogy a látogatók nagyobb felelősségtudattal érkezzenek a helyszínekre, ahol akár az általuk elhasznált erőforrások regenerálásához is hozzájárulhatnának? Erre fókuszál a "helyreállító" vagy "hozzájáruló" turizmus, aminek képviselői és kutatói rájöttek arra, hogy az utazók jó része jobban érzi magát, ha bevonódhat a meglátogatott közösség életébe, sőt szívesen tenne/áldozna valamit azért, hogy az adott célpont megőrizhesse eredeti vonzerejét. Erre példa Koppenhága, ahol a CopenPay program keretében immár kéttucatnyi helyszínen kapnak a turisták valamilyen kedvezményt, ha cserébe ők is tesznek valamit az adott helyért vagy a városért. Például meghívják őket egy kávéra, ha tömegközlekedéssel vagy gyalog érkeznek a múzeumba, ingyen megebédelhetnek, ha kertészkednek egy-két órát a biokertészetben, elvihetnek egy körre egy kajakot az öbölben, ha besegítenek a kikötő vizének megtisztításába. Akinek nincs ennyi ideje vagy elszántsága, attól - az idegenforgalmin túl - helyi adók és hozzájárulások formájában kérhetnek támogatást a település vagy környék rehabilitálásához.
Kutatások szerint az utazók harmada - a lelkiismerete megnyugtatásául - szívesen részt venne valamilyen helyi önkéntes tevékenységben, a kétharmaduk pedig örömest támogatna anyagilag olyan kezdeményezéseket, amelyekről egyértelműen tudható, hogy milyen (nemes) célra fordítják.