A múlt heti lapszámunkban megjelent "A könyvtárak nem lehetnek semlegesek, óhatatlanul belépnek a politika világába" link Könyvtári Intézettől idézett anyagunk kapcsán több komment született link A nehéz olvasóról pl. Horváth Sándor Domonkosé:
"... Vannak nehéz szituációk, nehéz emberek nélkül, és vannak nehéz emberek, akiket árnyékként kísér a szituáció. A hazai könyvtári területen én egy rendszerszemléletű modellt láttam eddig, azt is csak fél szemmel, amely a megelőzésre (szabályzatokkal való körülbástyázottságra) fordított kiemelt figyelmet. Gyakorló mediátorként úgy vélem, hogy a nehéz ember önmagát hozza, a kulcskérdés pedig az, hogy belőlünk milyen reakciót vált ki ilyenkor. Azt gondolom, hogy bárkire, aki közönségkapcsolati munkakörben dolgozik, alaposan ráférne egy komolyan vehető, legalább 150 órás önismereti kurzus. Ez segít abban, hogy - mondjuk
- a tranzakcióanalízis terminológiáját használva - az adott felhasználó aktuális énállapota ne billentsen bennünket se az engedelmeskedő gyermek, se a szabályozó szülő énállapotába, hanem megmaradjunk az "itt és most" tárgyilagos felnőtt énállapotában.
- Segíthet az NLP meta-modellje, amely az általános kifejezések pontosításával kezeli a helyzetet,
- az erőszakmentes kommunikáció (amely minősítés helyett ténymegállapításokat tesz),
- a De Shazer-féle megoldásközpontú megközelítés, amely a sérelmek helyett a sérelmezett helyzetben fellelhető kivételekkel és a jövőre vonatkozó elvárásokkal operál, alapvetően kérdezési technikákkal dolgozva.
Szóval, nézetem szerint a piacon bőséggel lehet találni önfejlesztési, képzési lehetőséget. Persze az "ingyen" a legvonzóbb egy forráshiányos szakmában, de azért hozzáteszem, hogy amennyiben az ingyen hasznavehetetlen, akkor bizony annak is megvan a maga ára, amit az elfecsérelt idővel, és a későbbi sikertelen konfliktuskezelésünk kényelmetlen élményével fizetünk meg."