A világ legnagyobb könyvtára a washingtoni kongresszusé: kilencszáz kilométer hosszú polclabirintusa 29 millió könyvet, újságot és egyéb nyomtatványt, 2,7 millió hangfelvételt, 12 millió fényképet, 4,8 millió térképet és 57 millió kéziratot őriz. E gigantikus adathalmaznak ugyan még csak a töredékét digitalizálták, ám ha az egész meglenne, akkor az első karaktertől az utolsó képpontig potom 4,6 másodperc alatt tudná - persze a megfelelő kapacitású hálózaton - eljuttatni a földgolyó egyik végéből a másikba a világ legnagyobb hálózatieszköz-gyártója, az amerikai Cisco által a minap bemutatott új, nagy teljesítményű adatátviteli berendezés, a router.
-- Az információ azonban gyakran negatív érték. Gondoljuk el őszintén, hogy ha gépünkön ott lenne az egész LC, mekkora hasznát tudnánk venni. Csak akkor lenne ugyanis hasznos, ha képesek vagyunk az aktuális célra orientált szelektálásra, azaz tudás előállítására, amely természetesen energia- befektetéssel jár. (Érdemes közben pl. a Web of Science vagy az Ebsco hazai könyvtári kihasználtsági mutatóira is gondolni -- tapasztalatom szerint sok könyvtáros még csak nem is tudja, hogy mi az, és hogy intézményében adott e a lehetőség!) Számoljunk tehát le az illúziókkal. A gyűjtemény, a dokumentum, az információ önmagában nem érték. Csak lehetőség. A mennyiség önmagától továbbra sem nem csap át minőségbe :-) (MG)