-- Az utóbbi években egyre több támogatót tudott maga mögött az Open Access kezdeményezés, vagyis a tudományos eredmények, nyers adatok szabad megismerése. Önnek mi a véleménye erről, illetve tervezi-e, hogy ebbe az irányba mozdítja a hazai tudományos közéletet?
LL: Az Open Access azt jelenti, hogy aki el akarja olvasni az eredményt, az ingyen jusson hozzá. Ez különböző módokon valósulhat meg. A gyakori mód az, hogy akkor viszont a szerző fizeti a publikálás költségeit, méghozzá általában jó magas költségeket ? főleg akkor, ha ez a publikáció egy nagy nemzetközi kiadónál történik. De léteznek más modellek is. A matematika területén -- ahol elég sokat foglalkoztunk ezzel, amikor az unió elnöke voltam -- úgy tűnik, az a megoldás, hogy a szerző a cikkének végleges, de házilag megszerkesztett változatát megjelenteti az interneten, és a kiadó azt csinosabb formára hozza, kinyomtatja, és a nyomtatott példányokat adja el különböző könyvtáraktnak. Nyilván a kiadók ennek nem örülnek, mert csökken a forgalmuk, de ezt elfogadható kompromisszumnak találom. Máshol arra van lehetőség, hogy a kiadó egy adott időre kapja meg a jogot, hogy pénzért árulja a publikációt, és az idő lejártával a szerző ingyen közzéteheti a tanulmányt.
Az Akadémiának itt fontos szerepe van azon keresztül, hogy mindenféle európai szervezetben részt vegyen, és elősegítse azt, hogy ezek a szervezetek kialakítsanak valamilyen elfogadható megoldást erre a problémára. A magam részéről elfogadhatatlannak tartom, hogy egy tudományos eredmény évekig ne válhasson közkinccsé, mert a publikálása elhúzódik, vagy mert csak szűk körben válik ismertté.