Nincs könnyű dolga annak, aki a magyarországi dzsessz történetét szeretné kutatni. Központi archívum híján csak bizonytalan sorsú magángyűjteményekre, egy-egy könyvtár kicsinyke kollekcióira, külföldi archívumokra támaszkodhat -- mondja a Magyar Jazzkutatási Társaság elnöke.
Nincs olyan központi, hivatalos intézmény, amelyben az összes, a dzsessz (vagy épp a könnyűzenei műfajok) történetéhez kapcsolódó felvétel, kotta, szaklap, irat, szakirodalmi kiadvány megtalálható volna. A könyvtárak ez irányú gyűjteményei nagyon hiányosak, hiszen általában nem, vagy alig jut pénz állománybővítésre. Ha volna elég pénzük, akkor sem lenne egyszerű dolguk, egyes tételek ugyanis nagyon nehezen szerezhetők be.
Nem könnyíti meg a kutatók dolgát az sem, hogy a munkát nagyrészt saját maguknak kell finanszírozniuk, hiszen nincsenek kutatói ösztöndíjak, legfeljebb egy-egy lemez vagy könyv megjelentetési költségeinek egy részét lehet elnyerni pályázatokon (az eredményeket többnyire a jazzkutatas.eu [ link ] honlapon publikálják). A társaság, vagy a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány például saját, korábbi kiadványainak bevételéből teremti elő a pályázatokhoz szükséges önrészt egy-egy új lemez vagy könyv megjelentetéséhez.
Pedig úgy tűnik, egyre nagyobb az érdeklődés a dzsessztörténeti ínyencségek iránt itthon is: január harmadik csütörtök estéjén újraindult a Jazzlemez Klub a Szabó Ervin Könyvtárban, ahol havonta egyszer dzsesszkülönlegességeket, egy-egy korszak vagy európai nép meghatározó előadóit, felvételeit mutatják meg az érdeklődőknek. Az első esten a lengyel dzsessz volt terítéken.