Ma naponta átlag öt újságcikkben jelennek meg Fortepan-képek. A fotóarchívum honlapján több mint 83 000 fotográfia tölthető le ingyen. Többségük amatőr fotó, de neves fotográfusok hagyatékai is találhatók itt. A képek azt mutatják be, milyen volt a hétköznapi élet Magyarországon a 19. század végétől 1990-ig. A Fortepant két barát hozta létre főleg a lomtalanításokon talált fotónegatívokból. Már csak egyikőjük foglalkozik aktívan az archívummal: Tamási Miklós a CEU-hoz tartozó Centrális Galériát vezette, de otthagyta a munkahelyét, hogy minden idejében fortepanozhasson. Azóta sincs miből élnie.
A Fortepan a világon is egyedülálló kezdeményezés volt eddig. Az iowai egyetem vizuális antropológia tanszékének vezetője az interneten böngészve fedezte fel a magyar fotóarchívumot. Annyira megtetszett neki, hogy a professzor többször is iderepült Budapestre, hogy találkozzon Tamásival. Két évvel ezelőtt az iowai egyetem is úgy döntött: létrehoznak egy Fortepanhoz hasonló közösségi fotóarchívumot. Minden diákjuknak előírták, hogy fejenként 50-50 régi fényképet gyűjtsenek össze, a kötelező akció azonban nem nagyon működött, mígnem egy diák megtudta, hogy az egyik farmon egy idős özvegy él, akinek a férje valaha neves fotóriporter és műgyűjtő volt, rengeteg értékes régi fotográfiát felvásárolt. A másfél millió képkockából álló hagyatékot az özvegy végül ingyen odaadta az iwoai egyetemnek. A tanszéken digitalizáló stúdiót alakítottak ki, szakembereket vettek föl, s hamarosan elkezdik a hagyaték feldolgozását. Magyar minta alapján már el is indult az amerikai Fortepan.us oldal.