Az is gond, hogy az országos programok, 'stratégiai tervek' minden komoly megalapozás nélkül kihirdettetnek. Léteznek, megismerjük őket, -- azután elfelejtetnek. Én nem láttam komoly, elemző beszámolót az elmúlt tíz év hazai stratégiáinak megvalósulásáról. Nem ismerek olyan elemzéseket, mint a brit felsőoktatási könyvtárügy modernizálását megalapozó Follett Report volt Nagy-Britanniában. (Illetve volt egy ilyen, a világbanki projekt előkészítése - én is a csapat fegyverhordozója voltam -, aztán 1995 májusában, James G. Neal amerikai csúcsszakértő előadása közben már reccsent alattunk a padozat… ). Most (pontosabban: 2007. júliusban) ígér a miniszter 20 milliárdot, ebből 4,25 milliárdot digitalizálásra. Öt év múlva számoljunk el vele komolyan. Illetve már most legyen komoly dokumentáció ('hatástanulmány'), mit akarunk elérni, mi módon, mikorra. Segítsük a bőkezű fenntartót. Jól jön az nekünk: ha használóink érdekei az irányadók, akkor elérhetjük, hogy a beígért 4,25 milliárdból legalább negyedmillió könyvet digitalizáljanak. Ha ennél kevesebb jön ki: gyanakodjunk! * Kis magyar (digitális, fenntartóhoz kapcsolódó) könyvtártörténet (átugorható): 2003, nagykanizsai MKE-vándorgyűlés, Hiller I. miniszter: 'A /könyvtáros/ szakma alacsony presztízsének másik oka az elmúlt 15 év kulturális politikája' (kiemelés -- S.P., link ). Az első ok: a 'könyvtárosok visszavonultan dolgoznak'. H. I. urat követően Tószegi Zsuzsanna (Neumann-ház, igazgató) adott elő. "Kis idő múltán Zsuzsa már nem igazgató, azután megszűnt a Neumann-ház.*