A "Szakmai vitáinkban..." félmondatot kértük olvasóinktól kitölteni a múlt héten. A nem reprezentatív válaszok megoszlása:
0 - nem tudok vitás kérdésekről
22 - a pozícióban lévők döntenek
3 - a megfelelő információ birtokában lévők döntenek
3 - kiterjedt szakmai eszmecsere zajlik
1 - megírom: kit@gmconsulting.hu
12 - inkább halogatás vagy szócséplés van.
Érdekesen alakult a döntéshozók pozíciója és a döntéshozatali információ birtoklása között viszony: az adatok szerint több mint 7x gyakoribb, hogy a pozíció és nem a döntéshez szükséges információval rendelkezők döntenek! Szintén elgondolkodtató, hogy közel 30% szerint "inkább halogatás vagy szócséplés van". (MG)
- Egy olvasónk észrevétele: "A laposság és a mersz hiánya. A vér hiánya a pucából. Meg ilyesmik :-)"
- Ungváry Rudolf megjegyzése: "Arra a válaszra a kérdések egyike se alkalmas, hogy nemcsak a vitákat, hanem azt is széleskörű tartózkodás jellemzi, hogy egyáltalán vitásnak tekintsenek egy-egy kérdést. A könyvtárosi életpályával, netán az olvasói szolgáltatással és az olvasókkal kapcsolatos, tehát néhány tényleg nagyon élethez és mindennapokhoz közeli kérdéshez még csak-csak érkezik reakció, de ezek is csak szűk körből. A könyvtári technológia alapvető fejleményeivel összefüggésben úgy tűnik, hogy mindenki azt az inkompetenciát érzi, ami egy technológiailag fejletlen, Unió széli, a nyugati innovációkat csak követni tudó országban triviálisnak tűnik. Holott - például - a szemantikus web, vele a határon túli magyar kultúra összekötése a határon belülivel megérdemelnek komoly eszmecseréket, a fejlesztés mikéntjéről való gondolkodást.
Azokban a problémákban, melyek könyvtári politikát, vele a politikai hatalmat érintik, teljes a csönd. Ez utóbbi természetesen nem azokat minősíti, akiknek lenne mit mondaniuk, de hallgatnak.
Egy kicsit olyan ez, mintha sokan valamiféle vert helyzetben éreznék magukat, ahol nincs illetékességük a lényeges kérdésekben.
Van néhány szakember, aki a nemzet csinosítása érdekében behozza a külföldi eredményeket, igyekszik konferencián megosztani a munkáját, és kész. Persze a nyelvújítás se volt sokak gondja. De azóta még inkább európaiak lettünk, enélkül magyarok se vagyunk. Minden okunk megvan a derűlátásra és a kezdeményező kedvre.
Valójában azonban nagyon sokan élvezettel, hivatásszeretettel végzik a munkájukat ebben a szakában (amit az is bizonyít, hogy még a kevés fizetésért is vállalják). Örülnék nem csak annak, ha valaki velem egyetért az említett szakmai társaim közül, hanem annak is, ha nézeteimet vitatja és saját véleményét megfogalmazza. Ezt előre is köszönöm."