(Egy éve írtuk...) Vagy 20 éve, a BOBCATSSS konferenciák egyik budapesti rendezvényén a főszervező Ruud Bruyns így kezdte megnyitóját:
A tavalyi konferencia után összegeztük visszajelzéseiteket. Azt találtuk benne, hogy legyen kevesebb előadás, több büfé. Jó hírem van: a mostani konferenciánkra megfordítottuk az arányt.
- Mindezt nyilván nem szó szerint kell értelmezni, de az mindenképpen benne van, hogy a szakmai rendezvények gondolkodást változtató és cselekvésre késztető céljainak feltétele, hogy a témaadó előadásokat bőven kövesse a részben kötött, részben kötetlen szakmai beszélgetések lehetősége. S ez fontosabb, mint az előadások mennyisége. Azaz: nem mentség, hanem tünet a "sajnos - kollégák - elfogyott az időnk". Jelentése: fontosabb az egyirányú kommunikáció, mint a bevonás és a párbeszéd. Ami - mellesleg - szembe megy az IFLA fenntartható fejlődési célok (SDG) 17. "Partnerség a célok eléréséért" pontjával is. A diskurzus hiányával mi magunk rontjuk le jelentősen az előtérbe helyezni kívánt előadások hatását is. De nézzük a válaszokat...

Tehát a válaszok tájékoztató jellegű megoszlása a "Szerinted kell-e kérdésekre időt biztosítani egy könyvtárszakmai konferencián?" kérdésre:
0 - Nem lényeges szempont: a kollégák úgysem kérdeznek
19 - Lehetőleg minden előadás után: a közös gondolkodás hoz változást
11 - Valamennyi kell; legalább a nap, vagy blokk végén
4 - A konferencia = ismeretszerzés; beszélgetésre ott a büfé.
Mindebből látszik, hogy igenis van érdeklődés a konferenciákon a kérdésekre. Feltehetően az előadások számának rovására is (mennyiség helyett inkább a minőség számít). Az adatok diagramon: link . (MG)