A digitális világban él, és mégis fontos számára a papír. Mániákusan dolgozik azon, hogy a múlt minél teljesebb legyen, hogy a régi újságokat bárhol tudjuk olvasni. Az Arcanum archívum ma már közkedvelt, és sokan fél életeket töltenek el benne; amatőrök és hivatásos kutatók rajonganak érte.
Alapítója és vezetője, Biszak Sándor legutóbb Nagyszebenben járt, ezért az Arcanum raktárpolca tele van olyan újságokkal, amelyek Magyarországon még nem olvashatók, de nemsokára igen.

- Szerinted a nagy könyvtárak folyóirattárának befellegzett? Ki megy már régi újságokat nézegetni a könyvtárakba?
B.S.: Ez azért érdekes kérdés, mert amióta a CD-ket kiadtuk, újra és újra fölvetődik. Szerintem nagy baj, ha a kutatók már csak az Arcanumból tájékozódnak. Eljött az a kor, amikor rosszallólag lehet mondani egy kutatónak, hogy azért az Arcanumon kívüli világot is nézni kell. Azt is, ami még nincs nálunk, vagy valamiért soha nem is lesz. Egyszer azt mondtam, hogy nagy lexikont már nem fognak kiadni, a Wikipédia mindenkit legyőz. Erre a Kossuth éppen kiadta a Britannica Hungaricát újra, papíron.
De fontos tudni, hogy a digitalizálás nem a megőrzésért történik. Mindent papíron kell megőrizni. És nagyon fontos a keresés. Az ember a könyvtárban csak üldögél, ami persze jó dolog, de ott az újságokban nem tud keresni. A másik fontos probléma az, hogy sokkal komolyabban kellene venni a dokumentumok megőrzését.
A könyvtárosok mindig megharagszanak, amikor azt mondom, hogy az újságokat lapszámonként kellene gyűjteni, és megnézni, hogy minden lapszám megvan-e. Nagyon sok magyar lapot Romániából hozunk el, és látom, hogy a mi anyagunk gyakran gazdagabb, mint a hazai könyvtárak anyaga.

- Azért, mert Trianon után a törvény mondjuk Romániában nem kötelezte a kiadókat arra, hogy a Széchényi Könyvtárnak elküldjék a kötelespéldányokat?
B.S.: Igen, egyáltalán nem biztos, hogy 1930-ban egy magyar nyelvű lap eljutott a Széchényi Könyvtárba. A múlt hónapban Bukarestben jártam, az Akadémiai Könyvtárban, és elájultam, hogy ott mekkora magyar anyag van. Nagyváradi, aradi 1930-as évekbeli lapok. Most azért küzdünk, hogy sikerüljön ezeket elhozni digitalizálásra.
De a papíron való megőrzést sokkal komolyabb dolognak gondolom.