A válságok - így a koronavírus-pandémia is - lehetőséget kínálnak a szakma számára a prioritások újragondolására, és arra kényszerítenek, hogy mérlegeljük, mi igazán fontos, mi felesleges, és mi a nélkülözhetetlen. A könyvtárosok már egy ideje töprengenek azon, melyik feladatuk lesz a digitális átalakulás során felesleges, melyik marad meg, és milyen új feladatok születnek majd. A középpontban kétségtelenül a könyvtári állomány jelentőségének kérdése áll: az állományé, amely évszázadokon át gyarapodik, növekszik, s gyűjteménnyé válik.
A cikk második részében a szerző (a BSB főigazgatója) beszámol könyvtárának a járvány tavaszi időszaka alatti tevékenységéről és tapasztalatairól.
A bezárás után helyettesítő megoldásokon gondolkoztak; először a könyvek csomagban történő házhoz szállítását szervezték meg (3 könyv, 4 euróért), majd a licencalapú tartalmak és a digitalizált dokumentumok szolgáltatása következett. Nagyon népszerű volt a nyomtatott könyv - a BSB havonta 5000 kötetet juttatott el így a használóknak -, ahogy az elektronikus szolgáltatás is: a BSB portáljainak és digitális gyűjteményeinek megtekintési és letöltési számai 2020 februárja és áprilisa között megduplázódtak.
A járványhelyzet miatti lezárások következtében azonnal vita bontakozott ki az olvasótermek bezárásáról, mivel a németországi járványügyi rendelkezések nem "a mindennapi szükségletek", hanem a (nélkülözhető) szabadidős tevékenységek körébe sorolták a könyvtárakat. Április 16-án már módosították az előírásokat: a felsőoktatási könyvtárak, az állami könyvtárak és levéltárak kinyithattak, betartva a járványügyi előírásokat. A szabadidős és a tudományos célok megkülönböztetésével azonban éles határvonal került a közkönyvtárak és a tudományos könyvtárak közé, ami újabb vitákat szült. (A bezárás tanulságai, avagy mit tanul(hat)tak a tudományos könyvtárak a koronavírus okozta válságból?; ref:. Murányi L.)