A múlt héten már idéztünk a lengyel felmérésből, most folytatjuk.
A felmérés kimutatta: a könyvtárosok több mint fele (51,6%) szeretné szaktudását fejleszteni, a szakirányok között a könyvtártudomány 21,9%-kal szerepelt a posztgraduális képzésben. Habilitációt egy, doktori fokozat megszerzését öt személy tervezte. Szakirányként többen jelölték meg a pedagógiát, pszichológiát, kulturális menedzsmentet, kommunikációt, informatikát, andragógiát (felnőttképzést), nyelvtanulást stb. A válaszadók 40,7%-a nem kíván továbbképzésben részt venni, 7,7% e tekintetben bizonytalan. A tanulás akadálya a válaszadók többségénél anyagi természetű volt, vagy az életkorral függött össze. A tanulni vágyók között sokféle indok jelent meg: lépést tartani a korral, saját igényből, jobb megítélés miatt stb.
A könyvtárosok a 'Mit szeretnek a munkájukban?' kérdésre első helyre tették az olvasókkal való kontaktust, a használók megelégedettségét, a beszélgetést a használókkal, a diákok sikereit, a gyerekekkel való foglalkozást. Ezt követte a munka természete, amely intellektuális fejlődésre inspirál. A 'Milyen negatív hatások érik a szakmai megelégedettség alakulását?' kérdésre 21% nem válaszolt; talán nem is érik ilyen hatások. A többség a könyvtárosság el nem ismertségét, a túl alacsony fizetést, a délutános műszakot, a munkahelyi atmoszférát [!] említette negatív hatásként. A 'Mi motiválja legjobban a könyvtárost a munkában?' kérdésre 66,6% válaszolt, 33,3% pedig nem. A válaszok közt olyan indokok szerepeltek, mint az elvégzett munka öröme, a munka tartalma, az előmenetel.