A "Szervezetfejlesztési lehetőségek a megyei könyvtárakban" (Barlai Róbert - Csapó Edit, 1996.) c. cikk (megyei könyvtárakra vonatkozó) következtetésére érdemes időről időre rápillantani: a sok fejtágítás, menedzsment-kurzus, minőségirányítási erőfeszítések, stratégia n.b. "Vándorgyűléseink öröksége" stb. hatására jobb lett-e a könyvtárak vezetési minősége? (MG)
- A gyanútlan olvasó számára ez a vizsgálat rosszabb vezetőket sejtet, mint amilyenek az érintett kollégák a valóságban. A beidegződések nagyon rosszak, a korszerű vezetéselméleti ismeretek szinte teljesen hiányoznak. Enélkül pedig marad az állóvíz, amelyből minden dolgos, jobbat akaró munkatárs előbb-utóbb elmenekül. A munkaalkalom hiánya egyelőre elfedi ezt a veszedelmet, de a kontraszelekció hatása így is érezhető. A megkérdezettek mind olyan könyvtári szakemberek, akik "jobb a békesség alapján" szabad folyást engednek a dolgoknak. Ez az interjúkra épített felmérés olyan személyekről árulkodott, akik lehetőleg elkerülik azt, amire vállalkoztak, és valami mást csinálnak. Némelyikük minden divatot pártol, ami mást ígér, mint az a könyvtár, aminek korszerűtlensége nyomasztja, érdemi változtatásra pedig erőtlennek érzi magát. Ezért sok "kis hercegségre" osztja a birodalmát. Majd minden aprócska részleg mindent fog csinálni a beszerzéstől a tájékoztatásig, hogy sértetlen maradjon az önállóság. Pedig az illető vezető a korszerűséget szeretné szolgálni, s azt is tudja, hogy épp a gépesítés követelné az integrált beszerzést, feltárást, ugyanúgy, ahogy az integrált olvasószolgálatot a szakrészlegek és speciális részlegek együttesen.

Mindenki politikusi szerepet alakít a menedzseri helyett. Azt tudja, hogy a sok vezetés taktikai manővert igénylő szerep, hogy egyensúlyozni keli az érdekek között, de nem tudja, hogy ennek egy stratégiához kell kapcsolódnia, másképp üres formalitás. Ez minden helyen elég nyilvánvaló volt. A hatalommegosztás üres látszat, tartalma alig van, ezért csupán kliensi rendszert képes létrehozni, nem társaságot.

Nyilvánvaló, hogy az alsó vezetők formális vezetők, s nem kapnak beleszólást az intézeti ügyekbe, még a rendszeres tájékoztatás mértékéig sem. Valamennyi interjúban elhangzott, hogy a főnök a személyes kapcsolattartást részesíti előnyben a vezetői értekezlettel szemben. "Járkálok az épületben és beszélgetek a részlegekben a vezetőkkel" - hangzott el többször is a nyilatkozat. "Nem vágyok híve a formális értekezletnek." A jelenség annak veszélyére utal, hogy a szorgalmas és tehetséges személyek nem jutnak szerephez. Nekik lenne ugyanis fontos a munkahelyi nyilvánosság, hogy a közszellemet alakítsák, szolgáltatás érdekűvé tegyék a könyvtári munkát.