Mindkettő számára igen fontos stratégiai cél, hogy az információkat azonnal, egyszerűen és biztonságosan hozzáférhetővé tegyék (tetszőleges helyről és időpontban). A két szakterület együttműködése igen gyümölcsöző lehet. Alaposan előkészített online kiállításokon például olyan tárgyak kerülhetnek egymás mellé, amelyek a fizikai valóságban soha nem szerepeltek volna együtt. Vagy: a korábbi digitalizálás eredményeként elkészült másolatok esetenként pótolhatják a természeti katasztrófák során egyébként elvesztett kulturális értékeket.
A könyvtárosokat és a levéltárosokat egyaránt foglalkoztatják a megőrzési megoldások. A szakemberek a tudományos kutatásban működőkkel egyetemben újfajta feladatokkal birkóznak meg: metaadatokat szerkesztenek, digitalizálási projekteket vezényelnek le, gondoskodnak a hosszú távú megőrzésről. A gyűjteményekben a digitális szurrogátumokat és az eredeti fizikai dokumentumokat egyaránt kezelik. E feladatoknak tükröződniük kell a munkakörükben, és a korábbinál több munkatárs bevonása szükséges. A könyvtárakban és a levéltárakban is új technikai készségekre és folyamatos technikai képzésre van szükség. A tömeges digitalizálásból adódó feldolgozási teendőket önkéntesek bevonásával lehet célszerűen megoldani. Archiválni kell a Web 2.0-t és a közösségi médiát. (A digitalizálás mindent megváltoztat. Mi a közös a könyvtárakban és a levéltárakban?; ref.: Hegyközi I.)