"A különböző csoportok sikerét és kudarcát látva a tanulság: gyakran megesik, hogy befolyásos érdekcsoportok útját állják a gazdasági fejlődésnek, és leállítják a felvirágzás motorját. A gazdasági növekedés egyre több és jobb gépet, és egyre több tanult és jobban képzett embert jelent. Ez egy olyan folyamat, mely átalakítja és destabilizálja a gazdaságot, és mely együtt jár egy általános teremtő rombolással. Növekedés tehát csak akkor valósulhat meg, ha nem állják útját a gazdasági változás vesztesei, akik már látják, hogy elvesztik privilégiumaikat, vagy a politikai folyamatok vesztesei, akik attól félnek, hogy hatalmuk semmivé lesz."
- Ha a magyar könyvtárügyben azt látjuk, hogy ugyanazt a dokumentumot 30 évvel a számítógépes hálózatok megjelenése után is ugyanabban az időben több száz helyen írják le és veszik állományba az országban, vagy hogy mi az eredménye a több évtizedes digitalizálási folyamatoknak, a könyvtári teljesítményekről nincsenek hiteles adatok stb. stb., akkor nehéz kizárni a fenti Acemoglu-Robinson idézet igazának lehetőségét (a teljes könyvet keresd a könyvespolcon).
A jelen vezetői státuszokat megrendítheti ugyanis egy nagyobb szakmai változás. S mivel gyakran azok az emberek a fejlesztési projektek irányítói, akik a jelenlegi alacsony hatékonyságú rendszerek felelősei, illetve a pozícióhoz kötődő képesség nem mindig esik egybe a szakmai-intellektuális képességekkel, nem meglepő a rendszerek tartósan alacsony teljesítménye. Ehhez járul még a rendszerigazolási mechanizmus (vö.: link mely szerint a vezetettek ugyan szenvednek a rendszerben, mégis támogatják azt a változással járó lehetséges bizonytalanságok miatt. Az ilyen berendezkedés rendre elriasztja a tehetségesebb fiatalokat (kontraszelekció), ami azért fontos, mert kevesebb szembesülési alkalma és konkurense marad az aktuális vezetőknek. Ha ennek ellenére felmerülnek alternatív megoldások, akkor azokat direkt vagy indirekt módszerekkel, pl. pénzmegvonással lehet peremhelyzetben tartani, agyonhallgatni. (MG)