A könyvtárosság nem volt mindig női foglalkozás. Az első könyvtárosok tekintélyes családokból származó, művelt fehér férfiak voltak. Közülük néhányan más pályán indultak, ebből adódott például az a sztereotípia, hogy "a könyvtáros olyan férfi, aki valamiben kudarcot vallott". A középosztálybeli fehér nők a 19. század végén jelentek meg a könyvtárosok között. Elvégezték a kevésbé vonzó feladatokat, és kevesebb bért kaptak a férfiaknál. 1930-ban már a könyvtárosok 90%-a a nők közül került ki. A 60-as-70-es években a könyvtárosképzésben és az állásoknál a követelmények a nőkre voltak szabva. A férfiakat és a nőket egyaránt a nőies szerepek sztereotípiái sújtották. Ezt több vizsgálat is igazolta (Carmichael 1992, Piper-Collaner 2002).
Az 1950-es évekre eljött a könyvtárügy aranykora. A könyvtárakra egyre inkább mint az oktatást kiegészítő intézményekre tekintettek. A szakirodalomban a 60-as-70-es években merült fel hangsúlyosan az a téma, hogy a nők sokszor részmunkaidőben dolgoznak, alacsony fizetést kapnak, és ritkábban végeznek vezetői teendőket.
A könyvtárügy története során megfigyelhető, hogy a mindenkori sztereotípiák az aktuális kulturális "klímába" ágyazva léteznek. Az új sztereotípiákat gyakran maguk a könyvtárosok találják ki, hogy felváltsák a régieket. A sztereotípiákat úgy lehet a leghatékonyabban leküzdeni, ha a könyvtárosok szorgalmasan dolgoznak a marginalizált csoportok érdekében a társadalmi igazságosság (többek között a méltányosság és az egyenlő elbánás) érvényesüléséért. (ref.: Hegyközi I.)