Eric Berne Emberi játszmák (1964) című könyve a szociális tranzakciókat teljesen új perspektívába helyezi az olvasója számára. Könnyű olvashatósága, laikusok számára is érezhető relevanciája és tudományos precizitása évtizedek óta tartja fenn a szakmai könyvesboltok [és könyvtárak - szerk.] polcain.
Az emberek kommunikációjának megfigyelése közben Berne arra lett figyelmes, hogy a kísérleti alanyainak kérdései és válaszai három főbb énállapot között váltakoznak. Egy énállapot leginkább pszichológiailag összefüggő verbális és non-verbális viselkedési minták összességeként fogható fel. Az absztrakt definíció feloldásaként elmondható, hogy három főbb énállapotban lehetnek az emberek az interakcióik során:
- a szülői énállapotban, amely a szüleik viselkedését mintázza,
- a felnőtt énállapotban, amely a valóság teljesen objektív értékelésével foglalkozik, vagy
- gyermeki énállapotban, amely a gyermekkorukból származó ösztönös reakciókat és vágyakat foglalja magába.
Pl.: Fehér fürdőszoba-berendezés szerelés céljából tárgyal egy szakemberrel. Átbeszélik a költségvetést, majd megállapodnak az árban, és Fehér egyértelműen kiköti, hogy nem léphetnek fel extra költségek. Ám előre nem látott szelep miatt négy dollárral több jelenik meg az egyébként négyszáz dolláros számlán. Bár a nagyságrend nem jelentős, és ésszerű lenne kompromisszum, Fehér követeli a szerelőtől a külön kiadás visszavonását. Az elhúzódó vita végén a szerelő végül enged.
Elemezve: üzleti vita egy pénzösszegről, felnőtt érvel felnőtt ellen. Azonban mindkét szereplő részéről játszma folyt: a szerelő kezdeményezte a provokálást a számla benyújtásával, és mivel előzőleg szavát adta Fehérnek, ő került alárendelt szerepbe. Ezáltal Fehér jogosnak érezte a felháborodást. Kihasználta kedvező pozícióját, hogy partnerével éreztesse annak kiszolgáltatott helyzetét, és gyermekkora óta felgyülemlett feszültségét tölthesse ki rajta. A játszma célja és belső pszichológiai előnye Fehér számára tehát saját érzelmeinek, dühének igazolása, külső pszichológiai előnye pedig a saját fogyatékosságaival való szembenézés elkerülése.
Pszichológiai szinten Szülő szólt Felnőtthöz: "Figyeltelek, abban a reményben, hogy hibázol." Gyermek: "Ezúttal rajtacsíptél."