2002 áprilisában a Google megjelent a "Google Answers" térítéses információs szolgáltatás bétaverziójával, amely 800 független információs tanácsadót foglalkoztat. Az érdeklődő ötven centért kérdést tehet fel a rendszernek, majd az Ebay árverőszolgáltatáshoz hasonló módon meghatározhatja, hogy a minimális 2 dollár felett mekkora összeget, illetve mekkora válaszadási időt vár el. A kérdést bárki regisztrált használó kommentálhatja, de csak a Google-lal szerződött kutató adhat választ. Ha egy felhatalmazott válaszadó "lestopolja" és kielégítően megválaszolja a kérdést, a megnevezett összeg 75%-át zsebre teheti. Ha az érdeklődő elégedetlen, akkor pontosítást kérhet, illetve a kérdés továbbra is nyitottá válik újabb szerződött válaszadók számára. A rendszer használói minősíthetik a válaszadókat, a Google pedig visszahívja a gyengéket. A szolgáltatás folyamatosan növekszik, miközben a könyvtári referenszkérdések száma máshol rendre csökken (az Egyesült Államokban rendszeresen mérik és közzé is teszik a köz- és szakkönyvtárak teljesítményét).
A Cornell Egyetem már több hasonló szolgáltatással kísérletezett. Munkatársai összevetették a Google Answers szolgáltatását az általuk nyújtott email-alapú referensz-szolgáltatásukkal. Az eredmény:
-- A könyvtárosok döntően jobb válaszokat adtak, ám a különbség nem volt szignifikáns, ráadásul mindezt magasabb költségvonzattal tették.
-- Figyelemreméltó, hogy a Google szolgáltatása biztatja használóit az értékelésre.
-- Megfontolandó, hogy a könyvtár bizonyos esetekben helyezze-e ki (kvázi privatizálja-e) valamely hányadban e szolgáltatását.
-- A szakkönyvtáraknak folyamatosan figyelniük kell információs környezetüket, és versenytársaik (pl.: Google, Amazon.com "katalógusa" stb.) módszereit, figyelve, hogy mely gyakorlatot érdemes átvenniük. A Google felelős részlegvezetője hízelgőnek nevezte, hogy szolgáltatásuk a felmérés tárgya lett. (ref.: MG)