Amikor egy-egy könyvtár digitális fájlok adományozásáról tárgyal az adományozókkal, másfajta problémák merülnek fel, mint amikor hagyományos, nyomtatott dokumentumokról van szó (a digitális archívumok hozzáférhetősége, biztonsági és adatvédelmi kérdések). Ezek a problémák mind a digitalizált, mind az eleve digitális formátumban létrejött dokumentumok esetében felmerülnek.
A könyvtárakban használatos adományozási megállapodásokat át kell dolgozni, hogy a digitális gyarapodással kapcsolatos követelményeket is tartalmazzák; lehetőség nyíljon az érzékeny, személyes információk kezelésére; és - nem utolsósorban - az adományozók megnyugtatására, akik attól tartanak, hogy a digitális információk közreadása azonos a korlátlan hozzáféréssel. Az adományozóknak aláírás előtt szinte komoly előzetes képzésre van szükségük, hogy meghozzák döntéseiket. Van, ahol az előkészítő tárgyalásokhoz részletes sillabuszt készítettek.
A cikk két esetet mutat be. Az egyik magánlevelek adományozásáról szól. Japán származású amerikai veteránokkal kapcsolatos gyűjtemény létrehozása kapcsán, egy digitalizálási projekt keretében egy hawaii professzor szülei 1943 és 1945 közötti levelezését adta át adományként. Az eredeti dokumentumok olvasótermi használatát természetesnek tartotta, de a későbbiekben a digitalizálás kapcsán aggodalmai támadtak. Végül sikerült kompromisszumos megoldást találni: a teljes levelezést digitalizálták ugyan, de az internetre csak egy (az adományozó által jóváhagyott) válogatás került ki. (A digitális beszerzések és az adományozókkal való kapcsolat; ref.: Hegyközi I.)