Az MI-rendszerek fejlődését kísérő felfokozott várakozásokat számos túlzó előrejelzés kíséri. Ezek a termelékenység, a nemzeti jövedelem nagyon jelentős növekedését jelzik már rövid távon is. Daron Acemoglu, a MIT amerikai egyetem vezető kutatója és a munka jövőjét firtató kutatási projekt vezetője cikkében a mesterséges intelligencia gazdasági-társadalmi hatásainak realistább megítélését szorgalmazza. Számításai szerint az MI-rendszerek hatására a teljes tényezőtermelékenység (total factor production, TFP) tíz év alatt csak 0,66% százalékkal fog nőni, ami 0,06 százalékos éves növekedést jelent. Mivel az MI-rendszerek alkalmazását befektetési fellendülés is kíséri, a GDP növekedése ennél nagyobb, talán 1-1,5%-os lehet. Ezek a számok sokkal kisebbek, mint az ismert üzleti tanácsadó cégek nagy nyilvánosságot kapott adatai.

Ha nagyobb számokat akarunk elérni, akkor vagy mikroszinten kell fokozni a termelékenység növekedését, vagy fel kell tételeznünk, hogy a gazdaságban sokkal több feladatot érinthet az MI-rendszerek alkalmazása. Hasonlóképpen, nem valószínű, hogy a feladatok 4,6%-ánál sokkal több feladatot vesznek át majd az MI-rendszerek, mivel az MI közel sem képes a legtöbb manuális vagy szociális feladat elvégzésére (beleértve az olyan látszólag egyszerűnek tűnő, bizonyos szociális aspektusokkal rendelkező funkciókat, mint például a könyvelés).

Ha az elmúlt másfél évben fel is gyorsultak az MI beruházások, még hosszú út áll előttünk, mire az MI széles körben elterjed. A közgazdasági elmélet és a rendelkezésre álló adatok a mesterséges intelligenciával kapcsolatban szerényebb, reálisabb kilátásokat indokolnak. Ha kritikátlanul átvesszük a techno-optimizmust vagy hagyjuk, hogy a technológiai ipar határozza meg a teendőket, akkor az MI nyújtotta lehetőségek nagy részét elszalaszthatjuk.