A Harcosok klubja regény és kultuszfilm szubkultúra-teremtő ereje leginkább abból fakadt, hogy témája és üzenetei révén - a fogyasztói társadalom kritikája, a férfiasság válsága, az identitáskeresés és az egzisztenciális szorongás - szerte a világon sokan eltalálva érezték magukat az ezredfordulón, különösen a fiatal felnőtt korosztályban. ... Huszonöt éve került a mozikba a Harcosok klubja. A regény írójával, Chuck Palahniukkal erőszakos családi történeteiről, a fájdalom hajtóerejéről és a mű hatásáról beszélgettünk.

HVG: A könyv és David Fincher 1999-es filmje máig képes vitákat kiváltani, gyakran felróják például, hogy a Fight Club az incelek bibliája, vagyis az olyan férfiak alapműve, akik nem képesek partnert találni sem a szexuális, sem a romantikus vágyaik megélésére. Nem érinti ez kínosan?
Ch.P.: Inkább azt tartom szomorúnak és kicsit frusztrálónak, hogy ezeknek a fiatal férfiaknak a média nem kínál olyan tartalmakat, amelyek inkább a javukat szolgálnák, ezek híján pedig olyan filmekre kattannak rá, mint a Harcosok klubja, a Mátrix vagy a Joker. Örülnék, ha több olyan film vagy könyv születne, szórakoztató művek, amelyekből ezek a férfiak segítséget meríthetnének. Ez mindenképpen jobb lenne, mint ha levegőnek néznénk őket.

HVG: Egyre több könyvet próbálnak eltávolítani az amerikai könyvtárakból, a Book Looks portál például listát is közöl a problémás művek kifogásolt kifejezéseiről. Megnéztem a Harcosok klubja bűnlajstromát: az oldal megszámolta benne a trágár szavakat, és ezek szerint a "shit" 26-szor, a "fuck" 22-szer, az "ass" 18-szor szerepel a regényében. Sok tiltólistán szerepel a műve?
Ch.P.: Az amerikai börtönkönyvtárakból például szinte teljesen kitiltották, és a konzervatívabb környékeken gyakran a középiskolák sem engedélyezik. Pedig ha egy iskola nem engedi be a könyvtárába a Harcosok klubját, azzal csak kapósabbá teszi a könyvet. Az egyetemeken ezzel szemben tiltás helyett inkább tanítják a regényt. Főleg ott, ahol a nőtudomány mellett a férfitudomány is kezd megjelenni.