- hangzott el a mondat a polgármester szájából, miután felmerült, hogy a település könyvtára kinyitná kapuit a rászorulók előtt a rezsikrízisben. Dacára annak, hogy normál teleken is sokan megfagynak akár saját lakásukban is, a könyvtárak - bár hasznosnak, innovatívnak is mutatkozhatnának így a társadalomban - számos akadályba ütköznek a legrászorultabbak megsegítésében. Ezek az akadályokat a fenntartó, a könyvtárosok, a költségvetés, a fizikai adottságok és a többi olvasó is görgetheti a könyvtár stratégiájából, illetve a legelemibb emberiességi szempontokból is következő befogadás elé. Felmérések szerint (vö. pl.: link ) főleg vidéken volt hatásos volt az országos szolidaritáscsökkentési propaganda (vö.: IFLA: A könyvtárak a szolidaritás hordozói link ). További gond, hogy e szakmai szégyent joggal kiváltó témáról nincs szakmai diskurzus. Az alábbiakban egy közkönyvtárvezető tapasztalatát közöljük - név nélkül. S bár vannak jó példák is, feltehetően sok más településnél is hasonló a helyzet.

- A rezsikrízis elején a szociális osztályt, a családsegítőt és a helyi jótékonysági szervezeteket kereste a település könyvtárvezetője. Ekkor hangzott el a 'Nehogy a könyvtár legyen a melegedő!!!' polgármesteri figyelmeztetés.
- A könyvtárosok elbeszélgettek betérő rászorulókkal. Ennek alapján állásajánlatra is felhívták tisztelettel egyikük figyelmét. Egy másikukkal nagyobb volt a baj, aki kezeletlen pszichiátriai beteg. A rászorulók a könyvtárban természetesen jogszerűen tartózkodnak, beiratkozásra csak kölcsönzés esetén van szükség.
- Gondot is jelent az esetleges kölcsönzés, tapasztalat szerint higiéniai okokból: ilyen esetben a könyvtárosok inkább odaajándékozzák a könyvet. Ilyen célokra korlátozott számú, más olvasó által adományozott könyv áll rendelkezésre.
- A könyvtárosok nincsenek kiképezve a rászorulók segítésére. Kommunikációs szempontból gondot jelentett például, hogy hogyan lehet megkérni a melegedni vágyót a zárásnál a távozásra. Ilyenkor ráadásul már csak egy (hölgy) könyvtáros tartózkodik a könyvtárban.
- A probléma a könyvtárak és a társadalom számára akkor tekintett megoldottnak, ha az adott ember is segítséget kap. Az, hogy "kitoljuk" a könyvtáron kívülre az csak látszatmegoldás. De éppen az a nehéz, hogy ezekre az emberekre egyre kevesebb a szakember, a forrás. Egy jól működő rendszerben a településnek lenne erre stratégiája, és a könyvtár akár még szociális munkást is felvehetne, vagy szállást is biztosíthatna - de ez már megint nem könyvtári küldetés, szimplán emberi.
- Győzd meg a kollégádat, hogy a "büdös" olvasó is ember, és talán aznap éppen vele van a legfontosabb küldetésünk. És az olvasó sajnos nem csak idézőjelesen büdös.
- A magasabban szituált olvasókat elriaszthatják a rászorulók. Olyan könyvtárak esetében, ahol egy tér van, és nincs hová menekülni a szag ellen, mindenkinek nagy teher. Nem túlzás, hogy mindenhol érezni. Ha olyan üvegpalotát építünk, ahová be se mer jönni a hajléktalan, a rászoruló, megint csak lábon lőjük magunkat - fejtegette a könyvtárvezető.

A könyvtár küldetése tehát ellentétbe kerül a mérhetően sikeres állami sugalmazással áldozathibáztatással. Más országokban ugyanakkor a könyvtárak alapfunkciójának, illetve túlélésük egyik zálogának tekintik a közszolgálat e formáját. A hazai helyzet ellehetetleníti, netán még cinkossá is teszi a lehetséges segítőket. Azaz: strukturális erőszak esete áll elő: a rendszer azokat a segítőerőket hozza lehetetlen helyzetbe, akik segíthetnének a bajban. (összeáll.: MG)