hvg.hu: Ezek fényében hogy látjátok, mi lesz a magyar online médiapiacon a következő öt évben?
Weyer Balázs: Abban reménykedem, hogy jó sok kis szerkesztőség indul el: három-nyolc fős műhelyek, amelyekről nem fogod tudni megmondani, hogy blogok vagy újságok, teljesen mindegy is, hogy minek fogjuk nevezni. És ezek között lesznek majd átjárások, együtt fognak dolgozni, és ezeket már mindenféle ingyenes szolgáltatásokra alapítják majd. Ilyen cloud, olyan Facebook, amolyan mash-up -- és ezáltal sokkal olcsóbb lesz, mert egyre inkább csak az embert kell majd megfizetni, a saját munkaerőd árával kapcsolatban pedig te nagyon alkuképes tudsz lenni. Így ezek sokkal válságállóbbak lesznek.
Uj Péter: És ezeket a modelleket húsz-huszonöt éves emberek csinálják majd, akik aztán nagyon rugalmasak tudnak lenni, ha a munkabérükről van szó. Meg tudják tenni azt is, hogy egy évig ingyen dolgoznak valamin, amiben hisznek. Az a kérdés, hogy ez a korosztály mit fog most csinálni.
W. B.: Nagyon sok harminc-ötven-nyolcvan-százhúsz ezres napi látogatottsággal bíró kis dolog jön majd ki ezekből a próbálkozásokból.
U. P.: Én a zeneipart látom analógiának, ahol ugyanúgy lejátszódott egy modellválság, hogy a CD-ért már nem voltak hajlandók tömegek fizetni, és mindenki attól félt, hogy 'jaj, összeomlik a zeneipar'. Miközben az emberek sosem hallgattak ennyi zenét, mint most, és Magyarországon is azt látom, hogy ez a korosztály a zenében iszonyatos energiával van jelen, alapvetően a netes megjelenésre építve. Hogy az újságírásban mikor lesz jelen ekkora energiával, az körülbelül percek kérdése.
W. B.: Az analógia azért is tökéletes, mert látható, hogy miközben 'haldoklik a zeneipar', sosem volt ennyi zene körülöttünk, mindenki zenét hallgat, mindenki zenél, a zenészeknek sosem volt ennyire élénk a kapcsolatuk a közönséggel, részben azért, mert az új modell kikényszerítette, hogy sokkal többet turnézzanak, vagyis nem maga a zeneipar haldoklik, hanem csak a régi infrastruktúrája. A média ugyanilyen.