A magánéletünkhöz hasonlóan a munkahelyünkön sem beszéljük át egymással kellő alapossággal az esetlegesen felmerülő gondjainkat, pedig megfelelő kommunikáció alkalmazásával a legtöbb vita elkerülhető lenne -- vallja Szerémi Péter kommunikációs tréner. Mondok egy példát: elindul egy projekt, a cég első számú embere kinevez projektfelelősnek és bár a főnöknek láthatóan fontos ez a projekt, nem jön át egy percre sem az irodájából, nem beszél veled az igényeiről, a részletekről, a haladás üteméről. Pedig ebben a szituációban elég lenne, ha néha odafigyelne, mint ahogyan egy apuka olvasás közben rá-rápillant a gyerekre a játszótéren. Tehát a főnöknek láthatóan nagyon fontos a projekt, de a jelenlétével ezt egy kicsit sem támasztja alá. Egy másik példa: egy karácsonyi bulin a főnök -- köszönetképpen az egész éves munkáért -- rendel tucatnyi doboz pizzát, de egy percre sem jön ki az irodájából, hogy együtt elfogyasszák és csevegjenek pár szót. Az alkalmazottak érezni szeretnék a megbecsülést -- és nem kizárólag anyagi megbecsülésről van itt szó --, néha tettekkel, egy 'köszönömmel' érdemes demonstrálni azt. Miközben a főnök elvárja a teljes és tökéletes támogatást a munkatárstól, ezt nem viszonozza. Sok alkalmatlan ember kerül vezetői pozícióba a státusz vonzása miatt. Úgy gondolják, ennek segítségével megspórolhatják azt a munkát, amit azért kellene befektetniük saját magukba, hogy jó vezetők legyenek. Egy jó vezető irányt mutat és inspirál, de ezt csak az tudja, aki maga is átélt olyan élményeket az élete során, ahol nehéz helyzetben feltalálta magát, a tetteivel tehát bizonyítja, hogy ő is bejárta azt az utat, amit az alkalmazott. Azt tapasztalom, hogy sok vezető trükköket, könnyű megoldásokat akar, miként lehet megspórolni ezt az önmagán végzett munkát. Ezen nem szabadna spórolni, mert végül lesz egy vezető, aki folyton kompenzál, keménykedik vagy jópofáskodik, ettől azonban az alkalmazottak nem érzik jól magukat, és alulteljesítenek. - F: júl. 22.