Hiú ábrándnak bizonyult Orbán Viktortól, hogy 2009-ben előadott kötcsei beszédében úgy ítélte meg: a baloldali kormányzati kudarc "diszkreditálta a szociálliberális értékrendű kultúrateremtő közösséget". Esterházy Pétert természetesen nem hívták meg az ominózus eszmecserére, pedig későbbi bonmot-jával talán már akkor figyelmeztethette volna a miniszterelnököt, hogy csak államtitkárt tud kinevezni, költőt nem. A kulturális elit meghirdetett cseréje teljes kudarcot vallott, hiszen a gazdasági és politikai hatalom birtokosaival szemben itt megkerülhetetlen a valós, a táradalom által elismert teljesítmény. A színházak, könyvesboltok, hangversenyterek pénztáránál nem párthűség, hanem minőség alapján vásárolnak az emberek - mondja Kolosi Tamás.
A kulturális kánon jottányit sem tolódott jobbra azért, mert a Fidesz a Magyar Művészeti Akadémia révén kreált egy saját kulturális élcsapatot. Az MMA környékéről nem is az új művészi teljesítményekről szóltak a hírek, hanem ingatlanok halmozásáról, az állami kultúrafinanszírozás egyes elemeinek elfoglalásáról, díjak, járadékok alapításáról. Igaza lehet Spiró Györgynek, hogy nem volt kultúrharc, hiszen ahhoz két kulturális értékrend összecsapása kellett volna. Jobbról azonban nem volt ilyen ajánlat. A Fidesznek meg kellett elégednie a kulturális intézmények elfoglalásával - igaz, ezt néhány budapesti művészszínház kivételével szinte teljes egészben meg is tette. Sőt a vidéki teátrumok esetében már 2010 előtt elkezdte. Ugyanakkor ezek az intézmények nem teremtették meg a ?jobboldali kultúrát?, pusztán nem feszegetnek a kormány számára kínos társadalmi kérdéseket. A vidéki színházak egyenesen a kommersz irányába fordultak.