Egyre inkább tudatában vagyunk annak, hogy a szex tabusítása milyen - a mindennapi életünkre kiható - következményekkel jár: milyen gátakat, rossz beidegződéseket okoz. Persze a tudás önmagában még nem elég a tabuk felszámolásához, ahhoz szükség van olyan úttörőkre is, akik - olykor a művészet felszabadító és egyetemes eszközeivel -, bátran mernek beszélni vágyakról, örömről és örömszerzésről, elakadásokról, traumákról. Mindenről, ami mélyen intim és mélyen emberi. Szombat Éva és a New Yorkban élő Standovár Júlia a fotográfia segítségével dolgoznak azon, hogy egész generációkat szabadítsanak fel a szexualitás, kiváltképp a női szexualitás és vágyak tabusítása, és az azt övező szégyenérzet alól. Ismerjétek meg őket és hiánypótló munkájukat!
- Nincs érdemi diskurzus a szexről - ami van, azt is átszövi a szégyen -, az iskolákból ki lettek tiltva a civil szervezetek, nincs rendes szexedukáció, pedig a szexualitással valamilyen módon minden embernek van kapcsolata.
"Még akkor is fontos része a személyiségének, ha aszexuális valaki" - kezdi a Capa-nagydíjas Szombat Éva, aki öt éven keresztül foglalkozott a női szexualitással: örömökkel, vágyakkal, traumákkal. Az Orgazmust kérek, nem rózsát című sorozatba - amely november végén könyv formájában is megjelent a Kehrer Verlag gondozásában és az Everybody Needs Art közreműködésével - a kezdeti tervek szerint különböző életkorú nőket fotózott volna a szexjátékaikkal, ám a végeredmény ennél valami sokkal több lett.