Regisztrációnál elolvassa, hogy mi az, ami az űrlap alján alapértelmezettként be van pipálva? Vagy csak később találgatja, hogy mit fogadhatott el, amikor tömegével érkeznek a hírlevelek? Nagyobb valószínűséggel megy el egy előadásra, ha konkrét időponttal szerepel a naptárjában, esetleg még azt is látja, hogy kedves ismerősei is ott lesznek, mint ha csak egy e-mailt kap a témáról és az időpontról? Növeli a valószínűséget, ha tudja, hogy ez egy egyszeri, nem megismételhető alkalom?
A fenti szituációkban egy biztosan közös: minden esetben egy nudge [magyarul kb.: bökdösés] segítségével akarta meggyőzni a vevőt az adott cég. A szituációk kreálói pedig mindent elkövettek, hogy az általuk kívánatos viselkedés minél egyszerűbb, gyorsabb, konkrét időhöz kötött, vonzó és közösségi legyen.
Ahhoz, hogy a nudge elérje a várt hatást, fontos a
1. konkrét, lehetőleg számosítható célkijelölés; továbbá
2. a környezet és a benne élők viselkedésének megértése.
3. Csak azután kezdődhet meg magának a nudgenak a felépítése, ha már megismertük a célcsoport motivációit és a viselkedésükre hatást gyakorló akadályokat. Ez időben, területenként, kultúránként nagyon eltérő lehet. Azonban még ezután sem dőlhetünk hátra!
4. Elengedhetetlen a nudge tesztelése és folyamatos fejlesztése, hogy ne a várttal ellentétes, vagy a vártnál gyengébb hatást érjünk el. Ne adjuk fel, ha elsőre nem aratunk messzemenő sikert. Fogjuk fel inkább tanulási lehetőségként, amivel csak még jobban megismerhetjük fogyasztóinkat, munkavállalóinkat. A nudge-ok sokszor csak kisebb finomhangolásokat jelentenek.