Miért olvasnak egyesek sokat és gyorsan, míg mások keveset és lassan? A tudósok arra keresik a választ, hogyan segíthetnék a nehezen olvasókat. A probléma nem elhanyagolható: az unióban és Magyarországon is a lakosság 20-25 százaléka funkcionális analfabéta.
Sascha Schroeder német kutató rámutatott még az olvasás politikai hozadékára is: 'Az olvasásban az a nagyszerű, hogy ez felvilágosítás kicsiben. Aki olvasni tud, az tud önállóan cselekedni is.' Aki nehezen olvas, az inkább kerüli is ezt a tevékenységet, és így belekerül egy ördögi körbe. A kutatók szerint ugyanis az egészen bizonyos, hogy az olvasást csakis az olvasás gyakorlásával lehet megtanulni. A kutatók szerint hiába rendezünk be az iskolákban csinos könyvsarkot, hiszen ha a gyermek nem sajátította el a megfelelő olvasási technikát, nem fog részt venni az olvasóvá nevelési programokon sem. Szerintük, amíg nem ismerjük az olvasástanulás folyamatát, addig nem lehet igazán hatékony az oktatás. Ezért kell az olvasás kognitív mechanizmusát megismernie a szakembereknek.
Az írott világ meghódítása igen fárasztó. Sokan úgy gondolják, hogy a szemünk olvasás közben egyenletesen halad a sorokon, de ez nem igaz. A szem szakkádikus mozgást (olyan gyors szemmozgást, ami többek között azt a célt szolgálja, hogy a fixáció a látóterünk egyik pontjáról minél hamarabb eljusson a másikba) végez a szövegen. Az ugrások közt a szem megpihen, hogy feldolgozza az olvasott információkat. A szünetek azért is szükségesek, mert a látómezőnek csak egy kis területe elég éles ahhoz, hogy a betűket és a szavakat beazonosítsa. A terület ráadásul nem is kör alakú, sokkal inkább elnyúlik és megnő az olvasás irányába (az európai nyelvek esetében jobbra). Ily módon már előre sejthető, mit fog a szem hamarosan olvasni. A látómező baloldala pedig inkább elmosódott.