"Meggyőződésem: ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, szüksége van az elménknek az olvasás koncentrációval ötvözött fantáziagyakorlatára. Különösen így van ez ma, amikor minden és mindenki a figyelmünket akarja, szinte folyamatosan be vagyunk kötve a hírek hálózatába, soha véget nem érő áradatban ostromolják a tudatunkat a lassan már mindentudó algoritmusok által tökélyre fejlesztett figyelem-elterelő hírfolyamok. Nem lehet olyan életünk, hogy ne jusson legalább napi fél óránk olvasásra, mert minimum ennyi időre szükségünk van ahhoz, hogy el tudjunk csendesedni, hogy működni kezdjen a fejünkben a felfedező fantázia és a megértő empátia.

Azért is fontos olvasni, és lehetőleg jó irodalmat olvasni, mert körülvesz bennünket az igénytelen nyelvi tartalom, a piac és a politika versengve sajátítja ki, erővel próbálja átalakítani, igazi jelentésétől megfosztott zajjá sikálni a nyelvet. A reklám és a propaganda a nyelv szétzilálásán keresztül igyekszik elsekélyesíteni és leegyszerűsíteni a gondolkodásunkat és a valóságot. Ugyanazokat a többnyire értelmetlen közhelyeket harsogja megállás nélkül a csömörig és a csömörön túlig, sokszor már nem is titkolva, hogy célja nem más, mint az agymosás.

Erre a mérgezésre az irodalom és a költészet a legjobb ellenméreg. A saját felelősségünk, hogy jól fogalmazott pontos mondatokat vagy éppen verssorokat olvasva megtisztítsuk a nyelvünket és az elménket a hatalom bikkfanyelvének mindent elborító uszadékforgácsától." (Részlet az "Olvasás - szabadulógyakorlat" című hosszabb írásomból, egy éve közöltem a remind bookazineban.)