A kecskeméti parasztság abban a kritikus időszakban mozdult meg, amikor azt a hatalom nem nézte jó szemmel. Az Asztalos-mozgalom Kecskemét alig ismert, mára elfeledett története. 1) Nem illik abba a diskurzusba, ahogyan elbeszélik a kiegyezést követő dualizmus, avagy a Nagy-Magyarország gyors gazdasági növekedésének, kulturális fejlődésének és polgárosodásának kiemelkedő időszakát. 2) Az agrárkérdés elvesztette aktualitását, mert Kecskemét az utóbbi évtizedekben megszűnt évszázadok után agrárvárosként élni, és már alig kevesek kötődnek életvitelszerűen a földhöz. 3) Az ilyen irányú történetírói érdeklődés azért is merült feledésbe, mert azt az 1990 előtti marxista történetírás saját politikai érdekeire igyekezett felhasználni, s ezzel jó időre kiüresítette az utókor szemében.

A parasztság műveltségi színvonala igen alacsony fokon állt a 19. század derekán. Az írni és olvasni nem tudók aránya a 6 évesek feletti korosztályban országosan 51 százalék volt, néhány alföldi városban azonban ennél is megdöbbentőbb adatokat találunk. Kecskeméten a lakosság 54, Szegeden 62, Félegyházán pedig 74 százaléka nem tudott írni és olvasni.

Asztalos, a korát megelőzve, modern tömegpártot szervezett Kecskeméten a Szélsőbal párthoz kötődő demokrata körökből, amit elméletileg és szervezetileg is igyekezett kiszélesíteni. A város tizedeiben (a város akkori tizenegy közigazgatási egységében) olvasóköröket alakított, amelyeknek élére elnököt és alelnököket állított. A körnek belső és külső tagjai voltak, a belső tagok évi tagdíja 2 forint, a külsőké 48 krajcár. A belső tagoknak központi helyiségük volt, ahol gyűlésezhettek, a külső tagok részére pedig "olvasdát" tartottak fenn, ahová hírlapok jártak. Az olvasni alig, vagy egyáltalán nem tudó lakosok számára a Magyar Újság és a Nép Zászlója egyes cikkeinek felolvasása mellett előadásokat is tartottak.