Debrecen első utcai, esőálló könyvszekrényét 5 éve adták át az Ady parkban, a város civil szervezete kezdeményezésére, a városi önkormányzat pénzügyi támogatásával. Az eseményről, lásd: link . Tavaly és idén többször jártam ebben a könyvtárban. Napos időben 11 elmélyülten olvasó volt a legtöbb, akit megszámláltam a két szekrény előtt. Akadt köztük nyugdíjas és hajléktalan is. Ő nappalait nem a közös szállón, hanem itt, a parkban tölti aktív olvasással. A történelmi regényeket kedveli. Szívesen olvas kalandokról is. Egy nyugdíjas nagymama így mutatta be a kis csoportot:
"Itt mindenki ismeri a másikat. Tudjuk, kinek mi a gondja-baja. Könyveket cserélünk egymás között. Néha beszélgetni is szoktunk." Azzal folytatta, hogy itt az a legjobb, hogy mindenki egyforma. Elfogadják az elesett, nehéz sorsú embereket. Megtudtam, hogy dolgozók, középosztálybeliek, sőt, még vállalkozók is jönnek könyvet cserélni. Új olvasnivalót bárki hozhat.

Éppen elállt az áprilisi eső, mikor legutóbb arra mentem. Biztos voltam benne, hogy ebben a cudar időben egy teremtett lelket sem találok. Még a hátizsákomból húztam ki a könyvet, mikor ott termett a nyugdíjas hölgy. Elmondta, hogy ő már egyáltalán nem vesz könyvet. A könyvtárban viszont egy hete járt, hogy az unokájának Minecraft-ról szóló füzeteket kölcsönözzön. Csatlakozott hozzánk egy harmadik olvasó is. A hölgy egy belvárosi irodaház épületében lakik. Vállalkozásban dolgozik. Ő is jár könyvtárba. Azzal indokolta, hogy a könyvkölcsönzéssel egyúttal védi a fákat. (Összeállította: Szabó Eszter)